A Budai hegység legnagyobb vízesése

A fővárostól nem messze, Solymáron található hazánk egyik természeti kincse, az Alsó-Jegenye-völgy, amit a hangulatos kis vízesések és a patakon átívelő kis hidacskák tesznek különlegessé.

A hangulatos Alsó-Jegenye-völgyben futó Paprikás-patak egy nagy, 4-5 méter magas sziklalépcsőjén találjuk a vízesést. A patak partján haladó, kifejezetten gyerekbarát, akár babakocsival is végigjárható kényelmes (esős, vagy téli hó olvadás után nem ajánlott a nagyon csúszós sár miatt)

Kiindulási pont:

Shell kút a Hidegkúti út végén, Budapest és Solymár határán, parkolási lehetőség a kút közvetlen környékén, aki busszal érkezne, a 64- és a 164-es busz is megáll a benzinkútnál a Hidegkúti út végén.

A kútnál átmegyünk a Hidegkúti út másik oldalára, majd balra 20 méter után találjuk meg az utolsó ház mellett az erdőbe vezető Sárga sáv és Kék Mária út jelzéseket.

Máris a Paprikás-patak árnyas völgyében találjuk magunkat. Utunk végig a tiszta vizű patak mentén halad, mindig halljuk a bővizű patak csobogását.

Több kis fahidacska könnyíti meg az átkelést a patak fölött.

Hamarosan elérjük utunk fő látványosságát, a hazánkban igen különlegesnek számító vízesést.

Tábla nem jelzi, hol kell letérni a vízeséshez, de ha látunk balra egy, a patakhoz levezető falépcsőt akkor már meg is érkeztünk. A vízesést kényelmesen felülről lehet megnézni, le lehet menni az aljához is, de elég meredek és csúszós a patak partja. Csapadékos idő után és hóolvadáskor csodálatos az 5 méter magasról, egy kis tavacskába zubogó víz.

100 méterre van egy másik, kisebb vízesés is, amely mellett egy félkör alakú fal maradványát fedezhetjük fel.

Itt egykor strandfürdő működött, az 1930-as években a vízesés alsó oldalán az akkori solymári körzeti orvos, dr. Tarpay-Nagy Miklós kezdeményezésére egy strandfürdőt hoztak létre, egy íves kiképzésű völgyzáró gát építésével, így a vízesés és a gát között egy kb. 100 méter hosszú medence alakult ki. Népszerűségének főként az vetett gátat, hogy vize csak a nyári kánikulában melegedett fel kellemesre, így viszonylag rövid ideig lehetett használni a Sziklafürdőt.

1944-BEN MÉG MŰKÖDÖTT, DE A II. VILÁGHÁBORÚBAN LEROMBOLTÁK, ÉS KÉSŐBB MÁR NEM ÁLLÍTOTTÁK HELYRE.

Így maradtak az utókorra a vízesés és a hajdani völgyzáró gát romjai. Nem is gondolnánk, hogy e vadregényes környezetben 80 évvel ezelőtt még fürdő üzemelt, és a sziklák között emberek lubickoltak – elég menő lehetett.

Visszatérve az ösvényre pár perc alatt egy hatalmas homokkőfalhoz érünk, az erózió pusztította suvadásszerű sziklafal kedvenc mászóhelye a gyerekeknek.

Továbbhaladva egy korláttal is biztosított suvadás mellett megyünk el.

Egy hangulatos erdei pihenőhely és egy újabb fahidacska után jutottunk el a szépen kiépített Rózsika-forráshoz.

Vize sajnos nem iható, erre tábla is figyelmeztet. A forrást az Újpesti Természetbarátok Egyesülete foglalta 1918-ban, a jelenlegi forrásfoglalást a szoborral 2002-ben adták át. Nevét egy Rózsika nevű munkásnőről kapta, aki gyakran vitt kirándulni szegény gyerekeket.

A forrástól 5-6 perc sétára kinyílik a völgy, egy tágas, üde tisztás közepén találjuk magunkat, ez a Millenium-rét!

Van itt néhány pad, tűzrakó hely, így ez egy kitűnő piknikező terület. Lehet itt focizni, plédre heveredni, ücsörögni, napozni, nyáron a patakban mezítláb gázolni. Túránk itt véget ért a sötétedés és a rettentő sáros, csúszos út miatt, de innen a jól kijárt széles patakparti úton haladva 15 perc alatt elérjük a solymári vár alját.

Fedezd fel Magyarország csodáit, csatlakozz a Csodálatos Magyarország Facebook csoportunkhoz, és mutasd meg fotóid, élményeid te is!

#CsodalatosMagyarorszag Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!