Itthon
A város egyik kedvelt zöldterületén a vízpart mellett nagy fák, sűrű növényzet és sétautak váltják egymást. A tó teljesen körbejárható, a körülötte vezető kikövezett sétány közel 1500 méter hosszú. A déli részén egy kis sziget is található, amely két hídon keresztül közelíthető meg.
A tó és környéke ma már annyira természetes része Szombathelynek, hogy nehéz elképzelni: alig több mint hat évtizeddel ezelőtt egészen másképp nézett ki ez a terület.
A Csónakázó-tó története az 1960-as évek elején kezdődött. A Csónakázó- és a szomszédos Horgásztó kialakításához 1961 nyarán fogtak hozzá az egykori téglagyári gödrök helyén. A tavakat az Arany-patak táplálja, a területet pedig 1965-től használhatták a szombathelyiek.
A tó környékének fásítása 1967-ben kezdődött. A növények egy része Vas megye arborétumaiból került ide, és az évtizedek alatt nagy, összefüggő park alakult ki a víz körül.
A fásítás eredménye ma már meghatározza a Csónakázó-tó környezetét: az egykor jóval kopárabb területen több évtizedes fák övezik a vizet és a sétautakat.
A tó egyik érdekes része a déli oldalon fekvő kis sziget, amely két irányból is megközelíthető. Az első, a szigetet a parttal összekötő, 52 méter hosszú híd 1964-ben épült, majd 2008-ban felújították. A másik híd a 2014–2015-ös fejlesztés részeként készült el, és akadálymentes kapcsolatot teremtett a szigettel.
A szigeten sétautak vezetnek a növényzet között, padok és virágágyások mellett. Itt áll az Emberpár című bronzszobor is, Varga Imre alkotása.
A Csónakázó-tó környéke 2014 szeptembere és 2015 augusztusa között jelentősen megújult. A fejlesztés során többek között horgászstégeket és horgászállásokat, vizes játszóhelyet, ivókutat, rendezvényteret, napozóteraszt és akadálymentes hidat alakítottak ki.
A tó körüli közel másfél kilométeres út nem hosszú, mégis változatos. Egyes szakaszokon közvetlenül a víz mellett halad, máshol nagy fák között vezet, közben pedig több helyről a szigetre és a túlpartra is rálátni.
Szeptember közepén a park még nagyrészt zöld, de a lombok között már megjelentek az ősz első színei. Az igazi őszi lombszíneződés pedig csak ezután következik.