Itthon
A sárga Ω (SΩ) jelzés vezet fel a völgyoldalba, a barlang bejárata pedig a völgyfenék fölött nagyjából ötven méterrel nyílik.
Odabent nem óriási termek vannak, hanem egy tágas előcsarnok és sok érdekes részlet a falakon. Cseppkő-bekérgeződések, oldásnyomok és megkövült kagylómaradványok, amelyekből rögtön érthető, hogy ez a táj jóval régebbi történetet hordoz, mint amit a felszín mutat.
A Bakony a Dunántúli-középhegység egyik legkiterjedtebb tömbje. Erdős gerincek, szelíd völgyek és patakos árkok váltják egymást, de a táj hátterében ott van a kőzetvilág is. A hegység jelentős része üledékes kőzetekből épül fel, köztük sok a mészkő és a dolomit. Ahol ilyen kőzetek vannak, ott a víz idővel barlangokat, repedésrendszereket, forrásokat és karsztos formákat alakít ki.
A csapadék beszivárog a repedésekbe, a mészkövet lassan oldja, tágítja, majd járatokat formál. A Bakonyban ezért természetes, hogy forrásokkal, víznyelőkkel, karsztos völgyekkel és barlangokkal is találkozunk. A Pörgöl-barlang ennek a világnak egy könnyen felkereshető állomása.
A Pörgöl-barlang hivatalos neve Száraz Gerencei-barlang. A Száraz Gerence völgyében nyílik, a völgyfenékhez képest nagyjából ötven méterrel feljebb, a völgyoldalban. Bejárata jellegzetesen háromszög formájú, a terepen a sárga Ω (SΩ) jelzésen közelíthető meg.
A barlang helye arra utal, hogy a völgy az idők során mélyült, miközben a korábbi üregek és vízjáratok más szintre kerültek. Több ismertető a Pörgöl-barlangot ősi forrásbarlang maradványaként írja le, amelyet a táj formálódása ma már a völgytalp fölé emelt.
A leírások szerint a járatok összhossza körülbelül 25 méter, a fő látványt mégis a tágas előcsarnok adja. Ez nagyjából 18 méter hosszú és 3–5 méter széles, és már belépéskor érezni, hogy itt a részletek fontosak.
Az oldaljáratok rács mögött vannak, a fő rész viszont jól bejárható. A falakon végig látszanak az oldódás nyomai, a repedések rajza, apró üregek, néhol pedig a cseppkő-bekérgeződések is. Itt inkább nézelődni érdemes, nem átsietni.
A barlang kialakulása a mészkő és a beszivárgó víz közös története. A víz a repedésekben utat talál, oldja a kőzetet, a nyílások lassan tágulnak, majd járatokká kapcsolódnak össze. A falakon látható oldásnyomok ezt a folyamatot mutatják meg közelről.
A cseppkőképződés ennek a másik oldala. A vízben oldott kalcium-karbonát bizonyos körülmények között kiválik, és vékony bevonatok, kisebb képződmények formájában rakódik le. A Pörgöl-barlangban inkább ezek a cseppkő-bekérgeződések jellemzők.
A Pörgöl-barlang egyik legizgalmasabb része a kőzetben látható ősmaradvány. A falakban könnyen felismerhetők a késő-triász kori tengeri élővilág nyomai, a Megalodus kagylók lenyomatai és fosszilis maradványai. Körülbelül kétszázmillió évvel ezelőtt a mai Bakony térsége sekélytengeri környezet volt, és a barlangot befogadó mészkő ennek a világnak az üledéke.
A kagylóformák sokszor különösen szépen kirajzolódnak a falakon. A kagylóhéj és a befoglaló kőzet anyaga eltérően viselkedik az oldódás során, ezért a héjak körvonala sokszor jobban láthatóvá válik a felszínen.
A Pörgöl-barlang a Bakony egyik jelentős denevérhelye, a leírások 14 védett és fokozottan védett faj előfordulását említik. Ezért érdemes csendben megnézni, és nem bent időzni sokáig. A hangoskodás, a sok fény és a hosszas zavarás nem tesz jót sem az állatoknak, sem a barlang nyugalmának.
A barlangot régészeti feltárások is érintették, és a kutatások alapján az üreg már az őskorban is használt hely volt. Ettől a Pörgöl-barlang története még teljesebb, mert a földtörténeti múlt mellé egy emberi réteg is társul.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!