A vésztői Mesterségek Háza és Tájház a település néprajzi és kulturális kincseinek gazdag palettáját tárja a látogatók elé.

Vésztő városa Békés vármegye északi részén helyezkedik el, amelyet a legkorábbi írásos emlék 1350-ben említi először Vejzetheu (vejszető) néven. A szabályozatlan Sebes-Körös nádas-, sásos-, zsombékos hatalmas kiterjedésű vízjárta elöntési területén található kiemelkedéseken települtek meg egykor az itt élő emberek. Az itt található ikerhalom egyikén tárták fel a Vatához tartozó Csolt nemzetség monostorát, amely kiváló kikapcsolódási lehetőséget kínál az aktív időtöltés kedvelőinek. A domb történetét a halom belsejében, gróf Wenckheim Ferenc által épített pincében, évente áprilistól októberig látogatható kiállítás mutatja be. Vésztő hagyományait, néprajzi emlékeit a Mesterségek Háza és Tájház tárja a látogatók elé, amely kiváló lehetőséget biztosít a kikapcsolódáshoz.

A vésztői Tájház és Mesterségek Háza a XIX. század második felében, az 1880-as években úgynevezett gazdaháznak épült, amelynek tagoltsága az akkori kor építési szokásainak megfelelő: szoba, konyha, kamra, nyári konyha, istálló. Több funkciója révén néprajzi és helytörténeti kiállítóhely, de ezen felül kézműves helytörténeti foglalkoztató tér is, valamint a civil egyesületek rendezvényeinek helyszíne. A tárgyi örökségnek otthont adó épület nagyméretű tégla alapra vályogtéglából épült, nyílászárói – az utcai szobában található ablakok kivételével – többségükben eredetiek, a helyiségek burkolata pedig a huszadik század első felében készülhetett. Az öreg házat az utolsó itt élő lakóktól az önkormányzat vásárolta meg, majd felújították.

A Tájház utca felőli szobáját, az úgynevezett „nagyházat” a XX. század elejének megfelelő bútorokkal rendezték be. A konyha berendezési tárgyai, az 1950-es és 60-as évekből valók, míg a kemencés szobába a szövés kellékei kerültek, így szövő szobának nevezték el. Ez a helyiség más kézműves tevékenységek végzésére is alkalmassá vált, például tésztagyúrás, hímzés, tökfaragás.  A folyosóról nyíló kamra berendezési tárgyai szintén a 20. század elejének hangulatát idézik, ahol a kenyérsütéshez és más ételkészítéshez szükséges tárgyak, edények és eszközök vannak elhelyezve.

A nyitott színben, illetve a pajtában állították ki a múltat idéző mezőgazdasági eszközöket. A kamra alatt egy viszonylag nagyméretű pince van, amelyet hordók és demizsonok tárolására használtak.

A néprajzi és helytörténeti anyag összegyűjtését a helyi iskola nevelői szorgalmazták az 1960-as évektől kezdődően. A vésztői lakosság örömmel vett részt a gyűjtésben, majd a civil szervezetek közül a VÉTE (Vésztői Településszépítők Egyesülete) volt az első, amely céljai között megjelölte a hagyományőrzést, azon belül is szorgalmazta egy olyan ház megvásárlását, amely méltó helyet biztosít a korábban összegyűjtött tárgyaknak. A VÉTE vállalta a 2010. július 3-án, a városnapon megrendezett, ünnepélyes tájház megnyitót is, és vendégül látta az eddigi adományozókat egy tányér gulyáslevessel. Ma a Mesterségek háza és a tájház kemencével beépített udvara, hagyományőrző rendezvényeivel, kézműves programjaival a település néprajzi és kulturális kincseinek gazdag palettáját tárja a látogatók elé.

A Vésztő-Mágor Csolt Monostor Történelmi Emlékhelynek kiemelkedő jelentősége van, mely Szeghalom felé, Vésztő belterületétől öt és fél kilométerre található. A gyalogos turizmust kedvelők a Holt-Sebes-Körös partján, jelzett turistaúton is megközelíthetik Vésztő-Mágort.

Nyitva tartás: hétköznap 08:00-12:00-ig.