A Néprajzi Kiállítóterem, a hajdani Morgó csárda épületében, Kisújszállás történelmét, néprajzát mutatja be.

Magyarország nevezetes Morgó csárdáinak egyike Kisújszálláson található, mely arról híres, hogy 1786-ban, az akkor még új csapszék elől indult el az első, másfélszáz kun család a Bácskába új hazát keresni. A csárdák a 19. századi Magyarország jellegzetes létesítményei voltak. A csárdában töltött idő alkalmat szolgáltatott a parasztság számára, hogy tájékozódjon a napi hírekről, értesüljön az újdonságokról, valamint kapcsolatba kerüljön távolabbi vidékek népével. A közlekedés fejlődése, gyökeres átalakulása a csárdákat feleslegessé tette. Legtöbbje megszűnt, elpusztult, vagy tanyai pusztai kocsmává, italbolttá alakult, vagy ha sikerült megőrizni, kiállítóhelyként működik.

A kisújszállási Néprajzi Kiállítóterem is egy ilyen épület, amely korábban a Morgó csárda volt és az 1780-as években épült, a gyöngyösi Rabl Károly építőmester tervei alapján. A település nyugati részének legszélső házaként állt, ma pedig a város egyik műemlék épülete. A ház építésének idejét a hírneves kocsma íves tornáca és pincelejárata árulja el, népi-barokk formáival. Az épület téglalap alaprajzú, magasföldszintes, hódfarkú cseréppel fedett. Főhomlokzatának középső részén egy tornác található, két kosáríves nyílással, az utca felől pedig díszesen faragott kerítéssel. Az épület alatt egy dongaboltozatos pince húzódik, amely teljes hosszában végigfut.

A Néprajzi Kiállítóterem épületének rendbetétele az 1970-es években kezdődött azzal a céllal, hogy a város néprajzi-helytörténeti gyűjteménye itt kerüljön elhelyezésre. Az utolsó átalakítás 2010-ben zajlott, amikor is sikerült kialakítani a Kiállítóterem egyik részét, mely Kisújszállás történelmét, néprajzát mutatja be tablók, térképek, viseletek és tárgyak segítségével, a másik terem időszaki kiállításoknak ad helyet, ahol jelenleg Zsoldos István lelkész-tanárra emlékezve, használati tárgyaiból, illetve munkásságát bemutató tablókból látható kiállítás.

A Morgó udvara köré 1982-ben az egykori honismereti szakkörösök kerítést készítettek, fűrészelt tulipánmintás deszkából, valamint kunkaput állítottak, és a nagykaput is a kunságra jellemző mintára faragták. A jobb csárdák udvarán kocsiszín és úgynevezett „poros állás” várta a csárdák korában az utazók lovait. A Morgó udvarán ma is ott áll a kocsiszín, ahol nyári foglalkoztatót hoztak létre, illetve az udvaron álló nyitott színt járműtárolásra használják.

Az épület falán, a tornácon három márványtábla emlékeztet Zsoldos István lelkész-tanár érdemeire, az 1745-ös redemptiora, a redemptus gazdákra, valamint az 1786-os Bácskába történő kitelepülőkre, akik emlékét az udvaron állított „Beszélő fa” is őrzi.

A Morgó csárdák
A hagyományos magyar csárdák ugyanúgy szerves részei a kultúránknak, mint a pusztai csikósok tudománya, a gulyás és a pörkölt, a csárdás, vagy a magyar nóta. Az igazi csárdákhoz azonban hozzátartoznak a betyártörténetek is, ahogyan a csikóshoz a karikás ostor. A csárda főként az Alföldön, a településen kívül, annak szélén álló épület volt, mely inkább a pusztákon, a jelentősebb vásáros helyekre vezető utak mentén állt, melynek elengedhetetlen tartozékai a szekérállás és a gémeskút. A népi magyarázat szerint a Morgók a csapszékekben, csárdákban előforduló veszekedésekről, verekedésekről kapták a nevüket.
A csárdák felett nem múlt el az idő, de kevesen vannak azonban olyanok, akik búbos kemencét tudnak rakni, nádfedést, boltozatot készíteni, vályogot vetni, szabad tűzhelyet rekonstruálni. A csárdákra szükség van, mint vendéglátó épületre, mint tájházra vagy csárdamúzeumra. Szükség van rájuk mint múltunk tanúira, népi építészetünk, kézművességünk, történelmünk egy-egy darabjára.

1786-os pacséri kirajzás
A Nagykun „szállások”-at 1243-46 között betelepült kunok hozták létre, melynek egyike volt 1395-ben Kisszállás, majd 1470-ben már a mai Kisújszállás névről ír egy királyi oklevél, ahol a 18. század elején még csak háromszázan laknak, a század végére azonban már annyian lesznek, hogy amikor híre megy, hogy a vármegyében a kincstár néhány falut be akar népesíteni, több család is a mai Szerbiához tartozó Bácskába vándorol. Az esemény előtt tisztelegve emléktúrát hoztak létre 2006-ban a bácskai kirajzás 220. évfordulója tiszteletére, amikor is a Nagykun Huszárbandérium végigvonult a kitelepülő kunságiak útján.

Nyitvatartás: Hétköznap, előzetes egyeztetés alapján tekinthető meg.