Abasár királyi és egyházi központ
Abasár királyi és egyházi központ
Abasár a magyar történelem legmeghatározóbb korszakának, az államalapítás korának egyedülálló emlékhelye.
A Heves megyei település részét képző Bolt-tetőn XI. századi királyi központ maradványai találhatók. A régészeti lelőhely-együttes a mai Magyarország egyik legjelentősebb kora középkori épített öröksége. Az utóbbi évek régészeti kutatásai tisztázták, hogy a feltárt épületmaradványok Aba Sámuel magyar király (1041–1044) rezidenciájához tartoztak. Történeti értékét növeli, hogy egyike azon kevés királyi központoknak, amelyekről tudomásunk van ebből az időszakból.
Aba Sámuel Magyarország harmadik királya volt, 1041–1044 között uralkodott és szerepe ma is megosztja a történetírókat, a nép azonban sokáig szentként tisztelte. Az egyik forrás a Magyar Krónika (amelynek Abasárra vonatkozó része a Szent László korabeli ősgesztából származik, amit a 13. században Kézai Simon saját gesztájával dolgozott össze, majd 14-15. századi krónikakompozícióként maradt fent), a másik forrás pedig, a 14. századból fennmaradt Szent Gellért legendája (amely, 11. századi forrásokat tartalmaz).
Aba Sámuelt Szent István művének örököseként, folytatójaként tartják számon, aki a független magyar állam megőrzéséért és a kereszténység elterjesztéséért harcolt. Származását tekintve, feltételezések szerint a kabar törzsek feje lehetett és mielőtt király lett, már igen magas pozíciót töltött be. Az bizonyos, hogy ispán (a királyi kíséret tagja) volt, és azok közül is a legmagasabb pozíciók egyikének birtokosa, valószínűleg nádorispán volt. Aba Sámuel, vagy apja lehetett a Géza vagy István által, Örstől vagy utódaitól elfoglalt terület első ispánja. Nőági rokonságban állt I. Istvánnal, feltehetőleg István feleségül adta hozzá lányát (bár nem teljesen tisztázott, hogy nőági rokona húgát, vagy lányát jelenti). Már ispánként megkezdte abasári központjának kiépítését. Az ásatások során az Abasáron – Magyarországon, egyedülálló módon, a legjobb állapotban megmaradt és – feltárt kőépítmény eredetileg Aba Sámuel udvarháza lehetett, amely igazgatási és gazdasági funkciókat töltött be. Egyes feltételezések szerint, akár az északkeleti régió ősmegyéjének a központja is lehetett Abasár, hiszen a térségben nem található az abasári maradványokkal egyidős, hasonló méretű épített központi kőmaradvány. A megye névadó várát a magyar krónika szerint Aba király építtette.
A település egyházi központ is volt, Aba Sámuel udvarháza bencés monostorként működött, és a jelenlegi Katolikus Templom helyén apátsági templom állt. „Egyedülálló jelentőségű a magyar történelemben, nem csak az építtető és itt eltemetett uralkodó személye miatt, de azért is, mert az államalapítás korának ez az egyetlen ránk maradt, és teljesen feltárható, bemutatható királyi udvarháza.” Aba király halálának körülményei nem tisztázottak, az biztos, hogy a ménfői csatát követő időszakhoz köthető. Egyes feltételezések szerint a „sajátjai” árulták el és ölhették meg, mert túlzottan demokratikus nézeteket vallva gyakran keveredett az alacsonyabb származású néppel. Holttestét először Feldebrőn helyezik nyugalomra, és a történészek szerint a feldebrői monostort már a királyi sír fölé emelték. Az Abák vitték „saját földjére”, Abasárra Aba Sámuel holttestét és az udvarház területén temethették el. Az nem tisztázott, hogy a létesítmény már akkor bencés monostorként működött-e, vagy a királyi sír ápolását bízták a bencés szerzetesekre és ezért hívták be őket Abasárra.
Az bizonyos, hogy Aba Sámuel halála után is az Abák nemzetsége számára – egyházi szempontból is – fontos, térségi központ volt Abasár. Az egyházi és kulturális szerepén túl, valószínűleg gazdasági, politikai funkciókat is betöltött.
Tehát Abasár szerepe a 14. század előtt nem csak azért lehetett kiemelt, mert királyi központ volt. A rendezetlen és forrongó politikai körülmények között olyan központként szolgált, mely alkalmas volt védelmi funkciókra – sajátos hegyvidék-síkság találkozásán elhelyezkedve – egészen a Károly Róbert korában bekövetkezett konszolidációig, amikor egy térségi központ más funkciók mentén, más földrajzi, domborzati adottságokkal vált kívánatossá. Feltehetőleg akkor vette át ezt a szerepet Gyöngyös.
„Minden jel arra vall tehát, hogy a XI. századi Abasár a korabeli Visegrádhoz hasonló település lehetett, még azt sem zárhatjuk ki, hogy eredetileg a megyésispáni rangot viselő Aba rezidenciája volt, így akár a megye korai székhelyének is tekinthetjük.”
A 18. században, Aba Sámuel állítólagos sírhelyén, a Bolt-tető alatt pincét építettek, ahol 1773-ban, báró Haller Sándor gúnyos szövegű emléktáblát avatott: „…ez üregbe volt letéve Sámuel Aba, Magyarország III. királya vagy inkább zsarnok, ország pusztító. Gonosszal és kegyetlenséggel teljes király, ki népe által a Tiszánál megöletett. Bámuljátok a dolgok éktelen változását, a királyi sírboltból lett borospince felett! …” A tábla tanulsága szerint a magyar főurak nem szerették Sámuelt, a nép azonban annál inkább.
Az abasári XI. századi királyi központ maradványai Történelmi emlékhely.
