Kálvária-domb Tata
Tata, 2890 Magyarország
A tatai Kálvária-domb egy részét, a geológiai és ősrégészeti értékei miatt 1958-ban természetvédelmi területté nyilvánították.
A 166 méteres Kálvária-domb Tata legmagasabb pontja. Az eredetileg Márvány-hegynek, majd Szent Iván hegynek nevezett mészkő fennsíkon egy Fellner Jakab által épített kis kápolnát, egy 40 méter magas egykori sörétöntő tornyot valamint egy kálvária szoborcsoportot találhatunk.
Erről a Schweiger Antal által készített alkotásról kapta mai nevét a domb, melynek tövében egy Geológiai múzeum is található. Európában egyedülálló, hogy ilyen kis területen 60 millió év megkövesedett üledékét tanulmányozhatjuk.
A domb Tata kilátóhelye is, ahonnan a belvárosra és az Öreg-tóra lehet rálátni.
A Kálvária-domb az egyetlen hely Tata városában és szűkebb környékén, ahol építkezésre alkalmas, szilárd kőzetek bukkannak felszínre. Ezek egy részét hosszú időn keresztül bányászták, ami mára felhagyott kőfejtők látványos sorát eredményezte. Az ezekben feltárt kőzetek a földtörténet triász, jura és kréta időszakának tengereiben, mintegy 200 – 120 millió éve rakódtak le.
A kőbányákban és a letakarított kőzetfelszíneken nyomon követhető a terület geológiai fejlődése. A legidősebb itt előforduló kőzet a késő triász sekélytengerében lerakódott Dachsteini mészkő, amely legjobban a Kálvária-szoborcsoport alatti kőfejtőben (Fehérkő-bánya) tanulmányozható. Az egyre mélyülő, majd ismét sekélyebbé váló jura tenger történetét a Geológus Kert nagy kőfejtője (Vöröskő-bánya) és geológiai feltárásai mutatják be, és ugyanitt tanulmányozható a triász-jura rétegsor megbillenése, valamint a tengeri üledékképződés mintegy 20 millió éves szünet után történt újraindulása is (Kékkő-bánya). A kőzetek, főként különféle mészkövek többnyire gazdagok ősmaradványokban, illetve a jura korú tűzkőrétegekbe mélyültek az ősember bányagödrei, amelyek közül kettő védőépületben tanulmányozható, az egyedüli ilyen helyként az országban. A bányászat során tárult fel a termálkarszt-eredetű Megalodus-barlang, amely nevét a falain kipreparálódott kagylókról, a Dachsteini mészkő emblematikus kövületeiről kapta.
A különleges kőzetek és geológiai jelenségek mellett a Kert botanikai értékeknek, valamint Magyarország legfontosabb hegyalkotó kőzeteit bemutató kőparknak is otthont ad. A látogatókat 2000 óta a Cs. Kiss Ernő fafaragó népművész által készített míves székelykapu fogadja.
A Kálvária-domb tetején a középkorban a bencés apátság falujának, Szentivánnak, Keresztelő Szent Jánosról, akit az Ómagyarban Szent Ivánnak hívtak, elnevezett temploma állt. Nevének előfordulása 1446-ból Zenthyvanhegye alakban olvasható. A román stílusú romos templomot 1754-ben lebontották, Fellner Jakab a szentély csonka falait kiegészítette, sátortetővel átfedte, és délnyugat felé homlokzattal látta el. Tetejére kecses huszártornyot helyezett. 1755-ben kifestették, 1908-1911 között restaurálták. A második világháború okozta sérüléseket az 1962-1963. évi helyrehozatalkor végleg eltüntették. 1980-ban egy időre Fellner Jakab emlékére kiállítást rendeztek a kápolnában. A régi templom falainak feltárásával és állagvédő csekély felfalazásával az egykori templom alapterülete érzékelhető.
A kápolna közelében levő kör alakú építmény közepén álló hatalmas, dinamikus kálváriacsoport (Golgota), Schweiger Antal1770 körüli alkotása. Jézus Krisztus keresztje tövében Mária Magdolnát, a két oldalán Szűz Mária és János evangélista alakját látjuk. A fatörzs jellegű keresztre feszítve a latrok alakja torzított testtartásban jelenik meg.
A Kálvária-domb lábánál, 1934-ben, Stieber Antal Tata községtől 60 négyszögöl területet bérelt sörétgyár építésére, harminc évre, évi 10 pengőért. 1939-ben felépült az öntés célját szolgáló 30 méter magas torony, és „Turul” Sörétöntöde néven megkezdte üzemelését. Az 1960-as évektől Fellner Jakab Kilátó néven idegenforgalmi célokra használják.
A kápolnától keletre található az 1968-ban épített, a város vízellátását szolgáló 500 m³–es víztorony. Tervezője Csaó Imre volt, jellegzetes tömbszerű, sokszögű, vakolatlan tégla falazatú torony, 30 méteres magasságával hozzátartozik a domb látványához. Napjainkban a torony műemléki védettséget kapott, és az üzemeltető vízmű nemcsak műszaki létesítményként használja, hanem a toronybelső nagy terében alkalmanként kiállításokat, sőt – az épület kiváló akusztikájának köszönhetően – hangversenyeket is rendeznek.
