Fertő-tó
Fertő
A Fertő-tó nemcsak különleges természeti viszonyai miatt világhírű, hanem növény- és állatvilága is egyedülálló az egész Földön.
A Fertő-tó hosszúsága 35 kilométer, szélessége 7-15 kilométer, tengerszint feletti magassága 114 méter. A tó egész területe 337 négyzetkilométer. Magyarországhoz területének egynegyede, 87 négyzetkilométer tartozik.
A Fertő-tó Közép-Európa harmadik legnagyobb tava. Igazi alföldi, síkvidéki sóstó.
Területéhez viszonyítva vizének mennyisége rendkívül kevés, mert igen sekély. Közepes vízálláskor átlagos mélysége 60-70 centiméter, legnagyobb mélysége 160 centiméter.
A tó korát 20 ezer évre becsülik. A víz erősen lúgos kémhatású. Gyógyító erejét magas sótartalmának tulajdonítják. A Fertő vizének só koncentrációja 33-szorosa a Balatonénak. A Fertő a vízutánpótlás legnagyobb részét a légköri csapadékból kapja.
A Fertő-tó környéke és közvetlen partja a történelem előtti időkben is lakott volt. 1847-ben egy régészcsoport kőkorszakbeli eszközöket, edényeket, állati csontokat ásott ki a medréből. Már a római korból is maradtak fenn írásos feljegyzések. Plinius az ie. I. századból Lacus Peiso néven említi. A rómaiak idejében virágzó élet folyt a Fertő-partján, amit számos építménymaradvány és temető bizonyít. A Fertőrákos és Fertőmeggyes között épített Mithras-barlangban a római határőr katonák a perzsa Napisten számára emeltek oltárt.
A Fertő-tóra vonatkozólag főként királyi adománylevelekben találunk értékes adatokat. A legelső Imre király adománylevele (1199), amelyben Lőrinc grófnak adja Fertő melléki Pakha-jószágot, amely Balf és Fertőrákos között feküdt.
A Fertő tó nemcsak különleges természeti viszonyai miatt világhírű, hanem növény- és állatvilága is egyedülálló az egész Földön. A tó partját nagy kiterjedésű nádasok szegélyezik. Olyan, főként sókedvelő növényvilága van, amelynek tagjai között számos faj csakis itt fordul elő. Olyanok, amelyek a nedves, sós talajban tudnak tenyészni. Ezek sókedvelő, tengerparti növények: sásfélék, nád, káka és a boszorkánygyűrűket építő fésűshínár.
Összesen 300 madárfajról tudunk, amelyek közül több mint 110 faj költ a tavon és a környékén. A többi pedig őszi és tavaszi vándorláskor telepedik meg itt hosszabb- rövidebb időre. Egy helyen élnek itt a gázló, úszó és bukó vízi madárfajok.
Még a Kis-Balatonban sem él olyan változatos és szép vízi madárvilág, mint a Fertő nádasaiban. Szürke-, vörös- és kanalas gém, nyári lúd, többféle vöcsök, nádi tücsökmadár, íbisz, nádi poszáta, bölömbika, nádi rigó, szárcsa, réce, bibic, sirály, békászósas, barna rétihéja, kis- és nagykócsag fészkel itt.
A Fertő-tóban harmincféle hal él. Néhány ezek közül: ponty, csuka, kárász, compó, dévérkeszeg, sügér, ezüstös balin, réti csík, süllő, fertői nyurgaponty, garda.
A tó igen kedvező hatással van a környék szőlőtermelésére. Vize és nagy mennyiségű laza iszapja jelentős hőmennyiséget képes felhalmozni, és ez mérsékli a környék levegőjének hőmérsékletingadozásait.
A tó egyetlen magyarországi üdülőtelepét Fertőrákosról lehet megközelíteni. A szürkészölden csillogó sekély víz a fürdőzőknek csaknem melegvizű, kellemes strandlehetőséget kínál. A Fertő-medencében gyakori az erős szél, amely kedvez a vitorlásoknak és a szörfösöknek. A Fertő és a Rákos patak csatornája kedvelt horgászterület. A tó sajátos szépsége sétahajókkal, kenutúrákkal is felfedezhető.
2001. decemberében az UNESCO Világörökség Bizottsága Magyarország és Ausztria közös javaslatára felvette listájára a Fertő-tájat. A Fertő természeti és kultúrtörténeti értékei azóta az emberiség különleges értékei közé tartoznak.
