Esztergomban 134 éve, 1888. augusztus 21-én avatták fel az új zsinagóga épületét, amely a város egyetlen zsinagógája volt. A második világháború óta nem eredeti funkcióját tölti be.

A városban már az Árpád-kor óta folyamatosan nagyszámú zsidó közösség élt. A reformkorban Esztergom befogatott zsidó kereskedőket, iparosokat, akik templomot emeltek maguknak a mai zsinagóga helyén 1858-ban. Harminc évvel később Lechner Ödön építész egy munkatársát, Baumhorn Lipótot bízták meg egy új zsinagóga megtervezésével. Baumhornnak ez volt az első önálló műve. A zsinagógát a késő romantika jegyében tervezte, eredetileg egyszintesre. A templomot 1888-ban Weisz Ignác esztergomi és Lőw Immánuel szegedi rabbi avatta fel. 1888-tól a második világháborúig rendeltetésszerűen használta a városi, és a környékbeli zsidóság. A kétszintes műemlék zsinagóga 1216 négyzetméteres. A homlokzat két oldalán, egy-egy hasáb alakú, torony jellegű épületrész áll. Ezeket hármas ívű, árkádos előcsarnok köti össze.

HIRDETÉS

A második világháborúban a zsinagóga erősen megrongálódott, a zsidóság nagy részét elhurcolták, azóta sincs számottevő közösségük a városban. Az épület eredeti rendeltetésére már csak az Imaház utca név emlékeztet.

Az épületet 1964-ben az MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) városban alakuló szervezete kapta meg. Ekkor kezdődtek meg az első jelentősebb felújítások. 1980-1981-ben a Technika Házát alakították ki benne. 2006-ban pedig az önkormányzat vette meg. Azóta kulturális intézmények költöztek oda. 1996-ban felújították a tetőt és a kupolát. Az emeleten koferenciaterem található. Ide még az eredeti 1888-as márványlépcső vezet fel.

Az épület előtti Mártíremlékművet Martsa István tervei alapján készítették. Az eredeti 2,5 méteres bronz alkotást a Mauthauseni emlékmű pályázatra készítették, ami az auschwitzi lágermúzeum magyar barakkjába került. A ma látható szobrot 1985-ben állították, talapzata vasúti talpfákból rakott máglya.

Az épület falán egy emléktábla emlékezik meg az elhurcoltakról.