Vizsolyi Református templom
Vizsoly, Szent János u. 80, 3888 Magyarország
A vizsolyi Biblia a legrégibb fennmaradt teljes, magyar nyelvre lefordított Biblia, melynek egyik első kiadású példánya is megtekinthető a Református templomban.
Az Árpád-kori műemlék templom három nagyobb téregységre – toronyra, hajóra és szentélyre – oszlik.
Négyzetes alaprajzú tornya a nyugati homlokzat előtt emelkedik, a szentély pedig önmagában is egy többsejtű térrendszert alkot. A szentélynégyzethez egy keskenyebb meghosszabbítás és egy még keskenyebb félköríves apszis csatlakozik. A zömök torony háromemeletes. Földszintjét három oldalon nyitott, csúcsívvel tagolt előtér képezi.
Az alsó két emeleten lőrésszerű, a harmadik emeleten már csúcsíves mérműves ablakok vannak. A hajóba a toronyaljból nyíló ajtón át juthatunk, a hajó déli oldalán lévő korábbi bejáratot befalazták. A hajót sík mennyezet fedi, megvilágítást déli irányból, négy keskeny, csúcsíves ablakon át kap. Nyugati oldalán álló fakarzatáról a toronyba a toronyalj íveivel azonos, csúcsíves bejárat vezet.
A hajót a szentélynégyzethez kapcsoló nyomott csúcsívet egy hengertagból és zárólemezből álló vállkő hordja. A szentélynégyzet bordás keresztboltozattal fedett. A hornyolt profilú bordák orsó és csonkagúla tagból álló konzolokra futnak. A boltozat záróköve indás, növényi ornamentika kezdetleges utánzása. A diadalív lépcsősen tagolt bélletű. Az apszist lapos félkupola fedi.A szentélyben félköríves tölcsérablakok vannak. A templom külseje puritán. Apszisát vakárkádsor tagolja, egyetlen szobrászati dísze a szentélynégyzet déli falán található torzfej.
A templom már említett három téregysége lényegében két periódusban épült. A jelenlegi három osztagú szentély épült először, mint teljes templom. A terület betelepüléséből és az épület formai kialakításából következtetve a 12. század legvégén, esetleg a 13. század elején kezdhették építeni, de 1220-ban már állnia kellett, mert abban az esztendőben Igyházasvisl-t is említenek az oklevelek.
Később az eredetileg kisméretű templomot bővítették a mai hajóval és a toronnyal. A templom típusa (egyhajós, homlokzati tornyos, nyugati karzattal, síkmennyezettel), gótikus részletformái (bordaprofil, mérvű) valamint a történelmi tények (Vizsoly jelentős szerepe a 14. század elején: 16 garas pápai adót fizet) azt látszanak bizonyítani, hogy az épület bővítését a 14. század huszas éveire befejezték.A bővítés során kapta a románkori hajó a síkmennyezet helyett a bordás keresztboltozatot. Szintén ekkor, vagy a következő évtizedekben épült a szentélynégyzet déli oldalára a sekrestye, melynek alapjaira 1942-ben ásatások során bukkantak.
A templom a 16. század második felében már a református egyház tulajdona. Az átvétel körülményei ismeretlenek.
Állapota a 18. században nagyon rossz. A református kézen való megtartásért folytatott harcok árnyékában a gyülekezetnek egyelőre nem állt módjában felújítani a templomát. Bizonyára az idő múlásával is romlott folyamatosan Isten házánac állapotja, de Sallay Marianne véleménye szerint az 1697-ben Vizsolyban zajló csata alkalmával szenvedett nagyarányú sérüléseket, s ekkor pusztulhatott el a sekrestye is.
Faldíszítések
A 13. századtól a 16. század elejéig folyamatos díszítették a templomot falképekkel, feliratokkal. Eredetileg mind a külső, mind a belső fal festve volt. A szentély freskói nagyrészt 13. századiak. A kisebb hajószakasz festése 1400 körül készült, a nagyobb hajószakaszt a 15. század első felében festették ki. A ma látható középkori faliképek (freskórészletek) a több mint hat évtized alatt, három fázisban folyó restaurálás során a vakolat alól kerültek elő.
Az apszis képei Krisztus születésével kapcsolatos jeleneteket ábrázolnak. A szentély falain Krisztus mennybemenetele, a Szent Kereszt megtalálása, Szent György harca a sárkánnyal látható. A diadalív hajó felé néző oldalán három sorban sorakoznak a falképek.
A Vizsolyi Biblia
Belépve a templomi térbe, az egyszerű karzat alatt tekinthető meg az 1590-ben itt, Vizsolyban nyomtatott első magyar nyelvű teljes Biblia egyik eredeti példányát (a 6 kg súlyú kötetet mintegy 800 példányban nyomtatták, s ebből 52 példány maradt meg máig, ezeknek csaknem a fele Magyarországon. A fordítást Károli Gáspár gönci prédikátor készítette, munkatársaival, a lengyel származású Manskovits Bálint nyomtatta ki. A nagy munka legfőbb támogatói Rákóczy Zsigmond egri főkapitány, Báthory István országbíró és Drugeth István zempléni főispán volt.
