Szent Mihály öregtemplom Budajenő
Budajenő, '45.2"N 18°48'12.4"E, 4733 Magyarország
Egy 12. században épült templom alapjaira emelték a 14. században a gótikus kápolnát, amely sokáig a település plébániatemploma volt.
A kápolna puritán egyszerűségében is megkapó: egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel bővített, nyeregtetős, cserépfedésű épület.
Egyszerű háromszögű, kissé egyenetlen oromzattal lezárt keleti homlokzatának egyetlen dísze a középen nyíló íves szemöldök-kiképzésű fakeretes ajtó.
Az oromzat csúcsa alatt egyszerű ovális ablakocska, a csúcsán ferdén álló kereszt. A homlokzat két sarkán átlósan elhelyezett támpillérek állnak, meredeken lecsapott fedéssel. A déli homlokzat keleti sarkában egy álló téglalap formájú ablak, az enyhén beljebb ugratott szentély délkeleti és keleti falán egy-egy félköríves, rézsűs ablak nyílik. A szentélyhez az északi oldalon dongaboltozatos sekrestye csatlakozik, melyet a tető síkjában lefutó félnyeregtető fed. A sekrestye keleti falán kis négyszögű ablak nyílik. A hajó északi falán szintén álló téglalap alakú ablak látható. A templom falában néhány szépen faragott részletet láthatunk.
Belső értékei közül ki kell emelni a sekrestye ajtaja fetti falrészbe ágyazott, durván mintázott, román stílusjegyeket mutató kőfaragványt, amely középkori szobrászatunk egyik jelentős darabja (műemlék). A szakértők, keletkezésének idejét a XII-XIII. századra teszik, valószínűleg az előző templomot díszítette. Két ülő alakot ábrázol, akik egy, feltehetően templomot jelképező tárgyat tartanak a kezükben. Az elnagyoltan formált, naiv bájt sugárzó emberalakok, feltehetően az építtetőket ábrázolják, hangsúlyosan kiemelkednek a hátlapból. A jobb oldali alak valószínűleg férfi, a másik hosszú hajából ítélve pedig nő lehet, s a kulcs a templomhoz kapcsolódó jogokat szimbolizálja.
Az Öregtemplomhoz vezető keresztutat a stációkkal P. Jakab Miksa építette a XVII. században. A keresztút érdekessége, hogy nem 7, hanem 6 kettős fülkés stációból áll, feltételezhető, hogy a 7. kettős stáció maga a kápolna.
Az Ó-temető a kálvária közelében lévő régi, szabálytalan négyszög alakú temető síremlék együttese, mely a XVIII-XIX. század folyamán alakult ki. A legkorábbi felállított sírkövére az 1787-es, a legkésőbbi sírköre az 1869-es évszám van bevésve. A temetőben két sírkőtípus különböztethető meg. Az egyik tömbformájú, amelynél a kő felső síkjához kapcsolódik a kereszt. Díszítése egyszerű, visszafogott. A másik típust a múlt század közepe táján készült darabok képviselik: jellemző rájuk a szívforma és a kereszt a szívforma felett emelkedik. E sírkövek mellett fellelhetők még késő barokk a XVIII. és XIX. század fordulójáról és klasszicista stílusúak is – a XIX. század közepéről. Többségüket sóskuti mészkőből, illetve homokkőből faragták, de van köztük tardosi vörös kőből készült is. A temető központi helyén nagyméretű kőkereszt áll. Lant alakú volutákkal díszített lábazatán az 1795-ös évszám olvasható. A skót bencés rend tagjait e kerített sírkertben helyezték örök nyugalomba.
