A kiszombori rotunda
Kiszombor, Rotunda, Szent István tér, Magyarország
A 12. században épült kiszombori körtemplom a magyarországi román kori építészet egyik kiváló alkotása.
A rotunda korai történetéről kevés írott forrással rendelkezünk. A templomra utaló első adat egy 1334-es pápai tizedlajstromban található, amely – helytelenül – a maroselvi főesperesség alá tartozó plébániáról tudósít.
Kiszombor kerek temploma fülkés alaprajzával nagyon különbözik a többi magyarországi rotundától. Belső, hatszöges középteréhez hat boltozott, félköríves fülke csatlakozik, melyek közül a keleti nagyobb a többinél. A középtér eredetileg hatszögletes, tamburos kupolában folytatódott, melynek súlyát a fülkék hordozták. A kupoladobot ablaknyílások törhették át, melyek a templom megvilágítására is szolgáltak. A kupoladob valószínűen a 18. század első felében, feltehetően a tatárjárás idején pusztult el. Helyére 1247-1256 között az egresi cisztercita műhely hatását mutató korai gótikus, hatosztású keresztboltozatot építettek. Ennek bordái az eredeti faloszlopokra helyezett, kőből faragott bimbós oszlopfőkből indulnak ki.
Az évszázadok során, az átépítések és hozzáépítések folytán egy nagyobb templom részletévé alakították át, eredeti funkcióját többször elveszítette. A kincstár 1744-ben a körtemplomhoz egy kápolnát építtetett. A kápolnát 1776-ban egy 10 öl hosszú, 5,5 öl széles és 3,5 öl magas hajóval bővítették, amely abban az időben egy szokványos méretű templomnak számított.
Mivel a bővítés a rotunda nyugati oldalához kapcsolódott, s bejáratuknak az érintetlenül maradt részeken nem maradt nyoma, azt kell feltételezni, hogy az eredetileg a nyugati, esetleg a délnyugati fülkéből nyílhatott.
