A Szolnoki Mű­­vész­telep számos rendezvénnyel, kiállítással, egyedi hangulatával várja az érdeklődőket.

Szolnokon, az egykori vár területén található a 115 éve működő, Magyar Örökség-díjas Szolnoki Mű­­vész­telep, mely napjainkban is elsősorban a folyamatos alkotómunka helyszíne. A helyi tevékenységet nemzet­közi alkotótáborok, szimpóziumok, koncertek, előadóestek, kiállítások gazdagítják. A Művésztelep látogatása során ízelítőt láthatunk abból a sokszínű, magas színvonalú alkotótelepi munkából, mely a hazai művésztelepek tevékenységét jellemzi.

A Szolnoki Művésztelep egyike a legrégebbi, folyamatosan működő művészi csoportosulásoknak Magyarországon. A város azonban már a művésztelep 1902-ben történt hivatalos megalapítása előtt is ismert volt a festők körében, s befogadta hosszabb-rövidebb időre a vidéki életet megörökítő alkotókat. Szolnok azóta is a Művésztelep támogatója, segítője.

A telep életének első periódusát az osztrák Pettenkofen és köre határozta meg, akiknek figyelmét az alföldi magyar népélet színes világa keltette fel. Műveik központi témája a magyar paraszti élet, amelyet szűrös, subás alakokkal jelenítettek meg. Pettenkofen 1851 és 1881 között gyakran látogatott Magyarországra, így Szolnokra is, ahol alaposan megismerte az alföld népét és a természetet. Olajfestményei és akvarelljei révén világhírűvé vált, és munkáival a szolnoki életet is nemzetközileg ismertté tette.

A művésztelep második periódusába a Pettenkofenhez kapcsolódó Munkácsy-kör tagjai tartoznak (Deák Ébner Lajos, Fényes Adolf , Bihari Sándor). Paraszti ihletésű alkotásaik, amelyek ebben az időszakban születtek, művészi pályafutásuk egy rövid, ám meghatározó állomását jelentették.

A szolnoki festészet harmadik korszakát a telep tényleges megalakulása jelenti, amikor a művészek Szolnokon való letelepedéséhez segítséget kértek, így 1901. április 28-án megalakult a Szolnoki Művésztelep Egyesület, mely egy év alatt felépítette a művésztelep 12 műtermét, melyeket. 1902 június 29-én adtak át a törzstagoknak. Az első állandó alkotók: Bihari Sándor, Fényes Adolf, Hegedüs László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla, Zombory Lajos voltak.

1914-ben a hadbavonult festők családtagjait kitelepítették, Szolnok csatatérré vált. A műtermek fokozatosan romlani kezdtek. 1927-ben azonban új korszak vette kezdetét a művésztelep életében, amelyet a negyedik szakasznak nevezhetünk. Ezt az időszakot Aba Novák Vilmos határozta meg, aki a telep hangadó mestere lett. 1942-től a háború miatt újabb nehézségek következtek: a művészek elmenekültek, és a megszállók a legértékesebb munkáikat nyugatra vitték. A telep ekkor lakhatatlanná vált.

A művészeti élet a telepen a hatvanas években indult újra, amikor a művésztelepet felújították. Az 2002-ben alakult Szolnoki Művészeti Egyesületnek köszönhetően ismét élénk művészeti tevékenység bontakozott ki. A művésztelep mai alkotói ugyanolyan meghatározó szereplői Szolnok városának, mint egykor volt elődeik, folytatva a telep hagyományait és jelentőségét a helyi kulturális életben.

2002 óta a Szolnoki Művésztelep műteremlakásai tíz művésznek: festőknek, grafikusoknak és szobrászoknak ad otthont hosszabb-rövidebb időszakokra és minden évben fél évre külföldi vendégművészeket is fogad. Számos rendezvénnyel, kiállítással, egyedi hangulatával várja az érdeklődőket.

A Kert Galéria minden évben 12 kiállítást szervez hazai és külföldi neves művészeknek. Itt kerül megrendezésre az Articum Képzőművészeti Biennálé és a Particum Szabadtéri Szoborkiállítás, melyek immár nemzetközi hírnévvel büszkélkedhetnek.

Szolnok a művészek otthonává vált, a történelem viharai ellenére is programok nélkül is egységes arculattal jelenhetett meg a kulturális közéletben, országos szinten és nemzetközi vonatkozásban is öregbítve a város hírnevét. Ez a hely szellemének köszönhető, a Tisza és a Zagyva folyók által körülölelt terület kisugárzásának.

Nyitvatartás: Hétfő-szombat: 9-16-ig (vagy előzetes egyeztetés szerint)