A Petőfi Sándor Emlékkiállítás a Petrovics család szalkszentmártoni időszakának és a helyi kultúrának tárgyi emlékeit őrzi.

Szalkszentmárton a Kiskunság északi szélén, a Duna bal partján található, és ma Európa-díjas településként ismert. A 18. század végétől a 20. század elejéig közel félezer tornácos parasztház épült itt, amelyek a nemesi udvarházakat idézik. Ezek az épületek komoly néprajzi és iparművészeti értékeket képviselnek, és a község korábbi életét és tevékenységét mutatják be.

A Szalkszentmártoni Petőfi Sándor Emlékkiállítás néprajzi, irodalmi és helytörténeti gyűjtemény, amely a település központjában álló, fehérre meszelt falú épületben található. Az épületet gróf Festetics György építtette 1810-ben klasszicista stílusban, vendégfogadóként és mészárszékként.

A Petőfi Sándor Emlékkiállítás anyaga négy témakörre tagolódik. Megtekinthetők itt a Petrovics család gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó tárgyak, amelyek révén a látogatók megismerkedhetnek a mészáros mesterség szerszámaival és eszközeivel. A Petőfi és szülei Szalkszentmártonban című irodalmi kiállítás a költő hajdani lakószobáját mutatja be, amelyet kortársa és barátja, Kardos István segédtanító pontos leírásai egészítenek ki. A látogatók továbbá megtekinthetik az egykori vendégfogadó és mészárszék helyiségeit, udvarát és építményeit, amelyek érdekes bepillantást nyújtanak a település múltjába.

Az épület nem csupán Petőfi-emlékkiállítás: a mészárszék kiszolgáló ablaka körül egy freskó található, amely hazánk egyetlen kézzel festett mészárszékcégére. A múzeum udvarán helyezkedik el a tíz lábon álló, nyitott kocsiszín, az úgynevezett „beálló,” amely a vendégfogadóval egyidős. A mészáros és fogadós munkájához a bérlő a hús és ital hűtéséhez szükséges jeget a közeli tóból szerezte be, amelyet az udvar déli részén található jégveremben tárolt.

Az épületegyüttesről kitűnő leírást készített Magyar Imre uradalmi jószágigazgató 1822-ben: „A Nagy Vendégfogadó vagyon a belső Városban, a Boltos ház, és az oskola között, vagyon benne két vendég szoba, egy bor ivó, a vendégfogadós lakása, egy konyha és két kamara, alatta pedig egy pincze; ezen kívül itt vagyon a mészárszék, és ahhoz egy faggyús kamara mind egy zsindelyes födél alatt, falai téglából vagynak rakva mind jó karban állanak ‒ az udvara közepén vagyon a szekér szin kő oszlopokra; napnyugotnak pedig éjszaki déli Directióban vagynak istállók mind fa sindely födél alatt az udvarra téglából rakott falakkal vagy békerítve…” Az új bérlő, Petrovics István ilyen körülmények között élt és dolgozott egyesztendős bérlete során.

Petőfi Sándor édesapja 1844-ben érkezett Dunavecséről. Először a község Duna-parti révcsárdáját bérelte a következő év tavaszáig, majd 1845 Szent György-napjától a település belsejében lévő vendégfogadót és mészárszéket vette bérbe. A költő 1845 júliusában csatlakozott szüleihez, és az itt töltött idő alatt száznál is több verset írt, valamint két drámát (Zöld Marci, Tigris és hiéna) és egy regényt (A hóhér kötele). Ha végiglapozzuk költeményeit, láthatjuk, hogy Pest után a legtöbb művét Szalkszentmártonban írta. A Petrovics szülők bérlete 1846. április 24-én lejárt, és a családnak távoznia kellett, de az elköltözés előtt árverést tartottak a Petrovics család ingóságaiból, melyek közül 18 tárgy ma is látható az Emlékmúzeumban. E szomorú esemény után Petőfi egy parasztszekérre pakolva költöztette szüleit a talpra állás reményében Dömsödre.

A Petőfi-kultusz Szalkszentmártonban jóval megelőzte az Emlékmúzeum megnyitását. A település közössége 1901-ben, a Petőfi Társaság közreműködésével, domborműves emléktáblát helyezett el a nagyvendéglő utcai homlokzatán, Petőfi egykori lakóházának emlékére. Az emléktáblán a költő Jövendölés (1843) című verséből idéztek:
„Anyám az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökké él.”

Az Emlékmúzeum a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületének tagintézménye, amely 2008-ban alakult meg a Petőfi Irodalmi Múzeum kezdeményezésére.

Az Emlékkiállítás dolgozói egész évben színes programokkal és múzeumpedagógiai foglalkozásokkal várják a látogatókat. Márciusban, a ’48-as forradalomhoz kapcsolódóan, a huszárok állnak a középpontban. A legtöbb vendég a Múzeumok Éjszakáján látogat el ide. Az Emlékkiállítás udvara, ivója és pincéje rendszeresen ad otthont különféle rendezvényeknek.

Nyitva tartás: hétfő–szombat 8:00–16:00.