Nagytarcsai Falumúzeum (Nagytarcsai Múzeumi Kiállítóhely)
Nagytarcsai Falumúzeum
A Nagytarcsai Falumúzeum bemutatja a település gazdag történeti és néprajzi emlékeit, hagyományait, szokásait és régi életformáját.
A Falumúzeum 1960-tól őrzi és tárja az érdeklődők elé a község gazdag történeti és néprajzi emlékeit. Az alföldi stílusú parasztház épültét Stühmer Frigyes csokoládégyáros 1938-ban 4000 pengős adományából építették.
A Falumúzeum épületét a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága vásárolta meg az Evangélikus Egyháztól, majd a megfelelő átalakítások után az első kiállítást 1960. augusztus 28-án nyitották meg. A lelkes lakosság szívesen ajándékozta oda az addig összegyűjtött, féltve őrzött, 80-100 éves tárgyakat.
A 60-70-es években történt ásatásokkor a Temető utcai egyedi sírból honfoglalás kori, a Fasor utcából rézkori, a Zrínyi utcából szkíta kori, a Pesti út melletti homokbányából X. századi magyar köznépi temető anyaga, az Urasági dűlőből pedig szarmata kori leletek kerültek elő és gazdagították a múzeum anyagát. A régészeti ásatások és a történeti kutatások bizonyítják, hogy Nagytarcsa területe az őskőkor óta lakott volt.
A múzeum közművelődési munkája számos állandó, időszaki és vándorkiállítást mutatott be. Néprajzi anyagáról az ország több helységében mutattak már be szemelvényeket. A legnevezetesebb bemutatókat Cegléden, Gödöllőn, Szentendrén, Szobon, Vácon és Budapesten, a Nemzeti Galériában rendezték.
Az ide látogató jelenleg 7 állandó kiállításon pillanthat be a község múltjába. A múzeum belépve elsőként a pitvar és a konyha berendezései láthatóak. A szabadtűzhelyes konyhában tálak, köcsögök, mázas kuglófsütők és egyéb használati tárgyak találhatóak.
A pitvarból balra haladva az első szobába jutunk. Az ide belépő tekintetét a kékre festett, tulipánokkal díszített, hímzett párnákkal felvetett ágy ragadja meg. A szokás az volt, hogy a vánkosokat fej alá soha nem tették, rajta nem aludtak. A legfelső sorra helyezték a gyermek keresztelő pólyáját, a dunyha tetejére terítik a hímzett csipkedíszes, ráncolt, ágyterítőt. Az ágy előtt egy tulipántos bölcső áll.
A jobb sarokban festett sarokpad áll, de fontos bútordarab a festett, faragott menyasszonyi tulipántos láda is, amely a kelengyét rejtette. A láda után a sublót jött divatba, amelyben ingeket, blúzokat, kötényeket, kendőket, összecsavart, két végén lekötött ráncolt szoknyákat tároltak. Az idősebb generáció még ma is hordja ezeket a kelméket.
A Rákóczi szabadságharcról csíktarcsai katonák névsora tanúskodik, gazdasági iratok ismertetik az 1848-as állapotokat, az 1900-as névváltozást okirat bizonyítja: a falut azóta hívják Nagytarcsának.
A kiállításokon látottak mellett a látogatók a múzeumalapítók által írt hat könyvben olvashatják a település históriáját és népszokásait. Ezek ismerete segíti az érdeklődőt, az ifjabb nemzedéket, hogy szülőföldjét, lakóhelyét megismerje, szeresse és megbecsülje.
A múzeumlátogatáshoz kapcsolódóan múzeumpedagógiai és népi kézműves foglalkozások tartása és népi kismesterség bemutató rendelhető. (A népi kismesterségek: szövés-fonás, csuhéfonás, agyagozás, bőrözés, nemezelés, kosárfonás, rongybabakészítés témáiban).
Nyitvatartás:
április 1.-október 31.-ig Kedd, szerda, csütörtök 10.00-15.00-ig., Szombat: 14.00-18.00-ig.,
november 1.-március 31. Kedd, szerda, csütörtök 10.00-14.00-ig.,
Jegyárak: Teljes-árú jegy: 400Ft., Diák, nyugdíjas jegy: 200Ft.
