A dombrádi Helytörténeti Kiállítás és Horváth József Alkotóház a város szellemi központja, mely a település több évezredes múltjáról mesél.

Dombrád Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye északkeleti részén, a Tisza mellett található, és hazánk egyik legrégebbi települése. 1067-ben említik először, a Rétköz szegletében. A középkorban a kisvárdai uradalmakhoz tartozott, de mindig is a Rétköz és a Bodrogköz közötti kompátkelőhely volt. Ezt a több száz éves települést periférikus helyzete tette alkalmassá a II. világháború után a „büntetés-végrehajtó település” dicstelen szerepére: a Hortobágy után a második „Gulágként” emlegették, afféle kényszermunkatábor-helyszínként. Dombrád városa ma már igyekszik szembenézni ezzel a súlyos múlttal, és az egykori események emléke fontos része a település helytörténeti identitásának. Ennek a szellemi örökségnek legfontosabb őrzője a Helytörténeti Kiállítás és Horváth József Alkotóház, amely a település múltját és a Rétköz történetét hozza közel a látogatókhoz.

A dombrádi Helytörténeti Kiállítás és Horváth József Alkotóház a névadó dr. Horváth József szellemi örökségét őrzi. Horváth József a helyi polgári iskola igazgatójaként évtizedeken át kutatta Dombrád múltját. Dombrádi kötődését jól példázza, hogy több helytörténeti munkáján kívül 1966-os doktori disszertációja is a „Dombrád története a jobbágyság felszabadításáig” címet viselte. Munkássága alapjául szolgált a mai gyűjteménynek, hiszen a ma látható tárlat jelentős része az ő évtizedes kutató- és gyűjtőmunkájának, valamint szellemi hagyatékának eredménye. Ő volt az, aki Dombrád 6000 éves múltját a tudomány számára feltárta, és megmentette azokat a tárgyakat, amelyeket ma a Helytörténeti Kiállításban láthatunk. A tárlat négy bemutatótermen keresztül kalauzolja végig a látogatókat a falu és a környék életén.

A kiállítás látnivalói

A régészeti emlékek között olyan különlegességek tekinthetők meg, mint egy itt talált csiszolt kőbalta, amely az újkőkorból származik. Emellett láthatók itt őskori cseréptöredékek és kőből készült kézi malomkő is, amelyek azt bizonyítják, hogy ez a mocsaras vidék már évezredekkel ezelőtt is lakott volt. A világhírű „dombrádi leletek” eredetije – köztük a díszes kelta kardkoptató – a Magyar Nemzeti Múzeum féltve őrzött kincse, míg a különleges technikával készült kelta agyagedény müncheni múzeumba került. A helyi kiállítás ezek történetét mutatja be részletesen.
A régészeti tárlat szerves része a Károly Róbert által kiadott 1312-es oklevél másolata, valamint a környéken talált honfoglalás kori sírok leletei: nyílhegyek és övveretek másolatai. A kiállítás ezen része dr. Horváth József azon felismerésére épül, hogy Dombrád nem csupán egy Tisza-parti falu, hanem több ezer éves kulturális folytonosság helyszíne.

A Néprajzi gyűjtemény a paraszti életmódhoz, a kenderfeldolgozáshoz és a halászathoz kapcsolódó eszközök gazdag tárháza, amely a Rétköz népének mindennapjait, a mocsaras-vízi világ és a szárazföldi gazdálkodás kettősségét mutatja be. A kiállítás egyik szeglete egy korabeli parasztpolgári lakásbelsőt idéz, valamint a földművelés hagyományos eszközeit is bemutatja.

A Mesterségek – Életképek nevet viselő tárlat a településre leginkább jellemző szakmákat foglalja keretbe. Itt a fodrász-, kovács-, bognár- és csizmadiamesterség szerszámait, illetve a kenderfeldolgozással kapcsolatos eszközöket állították ki.

Mivel a Tisza szabályozása előtt a Rétköz hatalmas mocsárvilág volt, a néprajzi anyag hangsúlyosan mutatja be az ebből fakadó életmódot. A lápi ember világára utaló tárgyak között különböző halászszerszámok, valamint a mocsár adta alapanyagokból készült használati tárgyak – szakajtók, kosarak, szőnyegek – láthatók, amelyek a helyi kézművesség magas fokát bizonyítják.

A gyűjtemény különlegessége, hogy dr. Horváth József és követői nemcsak a tárgyakat mentették meg, hanem a hozzájuk kapcsolódó helyi elnevezéseket és munkafolyamatokat is lejegyezték, amelyek segítségével a látogató valódi képet kap a régi dombrádiak életéről.

A Horváth József emlékezete részlegben a város egykori polgári iskolai igazgatójának és helytörténészének szellemi és tárgyi hagyatéka kapott helyet. A tárlat kutatómunkáját és a városhoz fűződő lojalitását állítja a középpontba. A gyűjteményben személyes és munkásságához kötődő tárgyak találhatók, köztük a „Dombrád története a jobbágyság felszabadításáig” címet viselő, 1966-os doktori disszertáció másolati példánya, a település múltjáról írt különböző tanulmányai, cikkei és jegyzetei, valamint az igazgatói és kutatói életútjához kapcsolódó apróbb használati tárgyak, fényképek és dokumentumok.

Dr. Horváth József hagyatéka ma is a város kulturális életének szíve. Doktori disszertációja ma is a „dombrádi biblia”, amelyben írásba foglalta azt a tudást, amely meghatározza, mit jelent ma dombrádinak lenni.

A Helytörténeti Kiállítás és Horváth József Alkotóház neve nem véletlenül kettős: míg a kiállítás a múltat őrzi, az alkotóház célja a helyi szellemi élet és a kézműves hagyományok életben tartása.

Az Alkotóházban kialakított termek alkalmasak arra, hogy helyi és környékbeli művészek, kézművesek találkozzanak, valamint egy külön terem kifejezetten időszaki bemutatók számára készült. Bár a központ fókuszában az állandó gyűjtemény áll, a Horváth József Alkotóházban gyakran tartanak kézműves foglalkozásokat, de helyszíne időszaki tárlatoknak, civil szervezetek találkozóinak és kulturális rendezvényeknek is.

A mai Dombrád a „legvirágosabb város” címet is kiérdemelte, és azt a fajta Tisza-parti életérzést kínálja, amely a természetes nyugalom és a pörgős nyári esték különleges elegye. Míg napközben a folyó hűsítő közelsége és a vadregényes ártéri táj dominál, addig sötétedés után a part a térség szórakoztató központjává alakul át. A dombrádi szabadstrand a Tisza felső szakaszának egyik szép, homokos, lassan mélyülő fürdőhelye, ahol a hatalmas fák árnyékában igazi retró, vízparti hangulat uralkodik.

A Tisza-túrázók is szívesen pihennek a dombrádi szakaszon, mivel ez a Nemzetközi Tisza-túra egyik szép és hosszú szakasza. A kikötőből indulva lehetőség van csónakázásra, kajakozásra, vízi sportokra vagy akár horgászatra is a Tisza vadregényes részén.

Nyitva tartás:

Hétfő–péntek: 9:00–12:00 és 12:30–16:00
Szombat: 13:00–16:00
Vasárnap: 14:00–17:00

A kiállítás szezonálisan, májustól szeptember végéig tart nyitva. Szezonon kívül, illetve nagyobb csoportok érkezése esetén a látogatás általában előzetes telefonos egyeztetéshez kötött. Elsődlegesen a Dombrádi Polgármesteri Hivatalnál vagy a helyi könyvtárnál lehet érdeklődni.