A Bácsalmási Tájház és Helytörténeti Emlékparkban a múlt gyökerei még ma is élnek.

Bácsalmást kicsiny faluként említi Bél Mátyás az 1735-ös leírásában Felső-Almás néven, mely a történelem folyamán többször elnéptelenedett, s hasonlóan a Duna–Tisza-köze településeihez az 1716–1718. évi török háborút követő években népesült be. A visszatelepülő családok mellé délről bunyevácok, a felvidékről kis számban magyarok és szlovákok, majd II. József szervezett telepítési akciója során a Német Birodalom nyugati részéről 1786–87-ben németek (svábok) érkeztek.

A Bácsalmási Tájház és Helytörténeti Emlékpark Bácsalmás egyik új gyöngyszeme, ahol megismerhetjük a bácsalmási németek és bunyevácok életét, a település helytörténetét egészen a honfoglalástól a 19. század közepéig. A korhű sváb parasztházat a Terület és Településfejlesztési Operatív Program keretében újították fel, mely korábban is helytörténeti gyűjteménynek adott otthont. A felújítás során a ház megtartotta eredeti formáját, viszont hozzá építettek egy nyitott fedett pajtát, ahol közösségi rendezvényeket tudnak tartani. A Tájház hátsó kertjében pedig egy történelmi emlékparkot alakítottak ki.

A Bácsalmási Tájházban kialakított interaktív kiállítás élménypedagógiai módszerekkel mutatja be az akkori emberek mindnapi életét. A régi fakeretbe foglalt mozgó digitális képeken a korabeli hagyományos öltözetek láthatók. A látványról bővebb információt kaphat a látogató a bőséges leírások és hangeffektek segítségével. Különlegessége még a tárlatnak, hogy az épületben nincsenek kordonok, minden berendezési tárgyat, eszközt óvatosan meg lehet érinteni.

A Helytörténeti Emlékpark a tájház hátsó udvarában kapott helyet, mely Bácsalmás történetét mutatja be a honfoglalás korától a 19. század végén át, egészen a 20. század elejéig, egy történeti emlékfal segítségével, magyarázó táblákkal. A látogató így egy teljes ezer évet magában foglaló korszakot ismerhet meg. A kiállítás tervezője és kivitelezője Szász István volt. A tájház és udvara szeretettel vár minden érdeklődőt, ahol részt vehetnek kézműves táborokban, sváb- és bunyevác rendezvényeken, helyi közösségi programokon.

A Tájház múltja
A házban az 1840-es évek elején a Gieszinger család lakott, melynek hat generációja több mint 100 éven keresztül élt itt, akiket 1947-ben, a szervezett kitelepítések második körében az akkori szovjet megszállási övezetbe, a későbbi Német Demokratikus Köztársaság területére vitték. A leszármazottak jelenleg is Szászországban (Sachsen), Drezdában és környékén élnek.

A bunyevácok Észak-Bácskában békében éltek együtt a közép-európai kultúrkörhöz tartozó svábokkal és magyarokkal. A barátkozó, nyitott, vidám, de nem felelőtlen, szorgalmasan dolgozó népcsoport, nem csak emlékeikben őrzi a nagyszülők örökségét, hanem népi hagyományaiban is. Ha megszólal a duda, a tambura, a lábuk meg nem áll ma sem.

Nyitva tartás: Kedd–szombat 9:00-17:00-ig
Előzetes bejelentkezéssel látogatható, kivéve az iskolai nyári szünet ideje alatt, amikor állandó személyes jelenléttel nyitva tart.