Az Aranyszalma Alkotóház és Galériában a szalmafonat készítés különleges titkait, formáit, motívumait csodálhatjuk meg.

A hét hajdúváros közül öt már nevében is hordozza múltját, mint az Északi-Hajdúság központja Hajdúnánás, mely félévezredes múltra tekint vissza. Hajdúk ugyan már nincsenek, de a hajdú hagyomány igencsak élő és sokféleképpen őrzött valóság. Jól érzékelhető a hajdú városban, hogy látványos formákban, elsősorban szobrokban, másrészt intézménynevekben, népi kézműves értékeik megismertetésében él a hajdú identitás és a hagyomány megőrzése, ugyanis Ők tudják, hogy ,,Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”

Hajdúnánáson, az arany szalma városában a szalmafonásnak van évszázados hagyománya, melynek mai jeles képviselője az Aranyszalma Alkotóház és Galéria létrehozója  Reszeginé Nagy Mária népi iparművész, a Népművészet Mestere. A városközponttól néhány percnyi sétával könnyen megközelíthető az a nádfedeles parasztház, amely az 1700-as évek végén népi klasszicista stílusban épült a Jókai u. 12. sz. alatt. A háromosztatú, módos parasztházban az idelátogató megcsodálhatja Hajdúnánás 150 éves múltra visszatekintő szalmaiparának eszközeit és termékeit, mint a szalmavarrógép, mángorló, az aratókoszorúk, a kunkorgók, és köztük Reszeginé Nagy Mária szalmafonó számos különleges munkáját.

Reszeginé Nagy Mária munkásságát számos díjjal és elismeréssel jutalmazták, többek között az 1985 ,,Népi Iparművész” cím, 1987 Kulturális díj, 2000 Az „Év mestere” díj, 2014 ,,A Népművészet Mestere” díj.

A fonatkészítés gyanánt megkülönböztetnek például hetes, lapos, makkos, tarka és díszítő fonatokat. A munka első szakasza a szalmaszedés volt aratás idején. A gazmentes búzából és rozsból marokkal kell kiszedni és csomóba rakni az egészséges, töretlen szálakat, kévékbe kötni, majd eltárolni őszig. Ekkor következik a tisztítás és válogatás, amikor a kévéket szálanként ízekre szedik és háromfelé osztályozzák, majd csomókba kötik. Ezután áztatják, hiszen ily módon a szalmát könnyű fonni, mert a szálak nem törnek el.

Az 1870-es évektől már az első nánási kalapkereskedők nemcsak Magyarországon, de Ausztria minden tartományába és a Balkánra is eljuttatták az általuk készített szalmakalapokat. A szalmakalap fonás, fonóban vagy magánházaknál zajlott ősztől tavaszig, ugyanis az itt élő asszonyoknak ez jelentette kenyérkereseti lehetőséget. Az első világháború megszüntette a fonóba járás népi szokását, majd lassanként megjelentek a gépesített gyárak, ahol már nemcsak kalapokat, hanem egyéb használati tárgyakat is, például táskákat, tálakat, papucsokat, szőnyegeket is készítettek.

Az Aranyszalma Alkotóház és Galéria állandó kiállítást és vásárlási lehetőséget biztosít az érdeklődők számára.

Nyitvatartás: előzetes bejelentkezés alapján