Püspöki Palota Sümeg
Sümeg, Szent István tér 8, 8330 Magyarország
A Sümegi Palota termeiben napjainkban állandó, és időszaki kiállítások kaptak helyet, valamint megtekinthető a Szent Mártonnak szentelt magánkápolna.
Sümeg számos történelmi emléke közül méltán leghíresebb a festői Várhegyen magasodó vár, ám felbecsülhetetlen építészeti és festészeti értékeivel a Püspöki Palota is jelentős mementója a város Padányi Biró Márton veszprémi püspök nevével fémjelzett virágkorának.
A palota – helyesebben kastély – elődje egy jóval szerényebb kialakítású püspöki kúria volt, melynek legkorábbi említése ifj. Sennyei István veszprémi püspök (1627-1683) egyik, 1675-ben kelt levelében található. E – a mai épület nyugati, park felőli szárnyára kiterjedő, egytraktusos, emeletes, alápincézett – kúria valószínűleg már Sennyei elődje, Széchenyi György püspök (1605-1695) idejében is állhatott. Később kibővítették, U-alakúra alakították.
Bíró püspök első dolga volt, hogy az udvarházban működő kocsmát és az üzletet kiköltöztette. 1748-ban kezdték el az átépítést, s 1753-ra már lakhatóvá vált, 1755-re pedig teljesen elkészült az elegáns, négy tornyos, zárt udvaros rezidencia. A püspök az építkezésre és a berendezésekre – végrendelete szerint – mintegy 100. 000 forintot fordított.
Építőmestere talán a veszprémi Tiethart József volt, akiről tudjuk, hogy több, Bíró által kezdeményezett építkezésen is részt vett. A rezidencia egyes termeinek – köztük az ebédlő elpusztult, Veszprém megyei várakat ábrázoló, illetve a kápolna ma is látható – falképeit Vogl Gergely festette. A rokokó stílusú stukkódíszek Antonio Orsatti alkotásai. Az egyes szobákban megőrződött 18. századi, intarziás padló- és falburkolatok árulkodnak Biró püspök igényességről, és a korabeli mesterek tudásáról. A püspök további – feltételezett – kivitelezői voltak: Paul Moiser püspöki kőműves, és Jozef Wachtländer püspöki asztalos.
Márton püspök nem sokáig élvezhette rezidenciája pompáját és nyugalmát. 1762-ben meghalt, s a veszprémi Szent Mihály székesegyház kriptájában temették el. Ezután a veszprémi püspökség székhelye ismét „a királynék városa”, Veszprém lett. A sümegi palota építéstörténete azonban korántsem zárult le. 1770 körül copf stílusban építették át a nyugati, parkra néző homlokzatot. Ez időben Sümegre már inkább nyaralni, vadászni jártak az egyházmegye elöljárói. A következő átalakítás az 1830-40-es években történt: ekkor nyerte el ma látható formáját a nyugati homlokzat középső szakasza. A 19. század első felében cserélték le a barokk kályhákat fehér, illetve zöld mázas klasszicista kályhákra, s az emeleti falképeket is átfestették. A palota a 19. század második felétől tovább egyszerűsödött azáltal, hogy a zárterkélyek toronysisakjait és az északkeleti saroktornyot elbontották. Hasonló sorsra jutott az eredeti fazsindely tetőzet is.
A II. világháború után államosított épületbe iskola és diákotthon költözött. A megváltozott funkció következtében jelentős változtatások történtek a belsőkben (termek felosztása, vizesblokkok kialakítása). Az iskola kiköltözése után, a kilencvenes évek közepén a Kincstári Vagyonigazgatóság (KVI) vált a palota gazdájává, majd 2001 nyarán a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága vette át a vagyonkezelői feladatokat, s ezzel új korszak vette kezdetét a palota építéstörténetében.
Sümeg virágkora Padányi Bíró Márton püspökségéhez kötődik. Ő építtette a várhegy déli lejtőjén álló barokk Püspöki palotát egy akkor már több mint 200 éves borospince fölé. A püspöki palotaként, majd nyaralóként szolgáló, négyszög alaprajzú, zártudvaros épület a lejtős terephez igazodva emeletes, sarkain zárterkéllyel, a hegy felől toronnyal. Az épület legszebb része a kapuzat, melyet egy-egy Atlasz-szobor fog közre. Felette a püspöki címer látható. A földszinti kápolna berendezése eredeti, falain Vogl Gergely stukkóval körülvett mennyezetfreskója és olajfestményei láthatók. A kápolnát, a könyvtárat és a többi termet Antonio Orsatti stukkói díszítik. A palota egykori berendezése, Padányi képgyűjteménye elveszett, illetve szétszóródott, de több helyiségben ma is láthatóak az eredeti fal- és mennyezetfreskók maradványai, ezen kívül mennyezeti stukkók, és eredeti fa padlóburkolat várja, hogy szakszerűen helyreállítva bemutatásra kerülhessen.
A palota termeiben állandó, és időszaki képzőművészeti kiállítások kaptak helyet (“Nyolcak” – Horváth Béla gyűjteménye, Sümegi Képtár, Kajári Gyula grafikái, Horváth Márton üvegművész állandó kiállítása, Mindszenty József Emlékkiállítás), valamint megtekinthető a Szent Mártonnak szentelt püspöki magánkápolna.
