Ószeminárium Esztergom
Esztergom, Szent István tér 10, 2500 Magyarország
Az esztergomi Bazilika szomszédságában a Szent István tér északi oldalán áll az Ószeminárium, Nagyszeminárium vagy Szent Adalbert Központ.
Az északi klasszicista, a déli – bazilikára néző – homlokzata pedig romantikus stílusban készült, a közti szintkülönbség 10 méter, amit egy kétszintes alépítmény egyenlít ki. Az Ószeminárium több, mint 80 méter hosszú.
A déli homlokzaton, a főbejárat felett olvasható felirat: Pietati et Scientiis. 12.000 négyzetméter hasznos területével ez Esztergom legnagyobb középülete, ami sokáig az ország legnagyobb lakóépülete is volt. Átlagos belmagassága 4,5 méter. A második emeletet közvetlenül meg lehet közelíteni a Várhegyről is az öntöttvasból készült, úgynevezett Sóhajok hídján. Nevét onnan kaphatta, hogy hajdani szigorúságáról híres intézmény leendő papjai belépés előtt még egy nagyot sóhajtottak. Így aztán az esztergomiak a hidat valószínű a velencei minta alapján elnevezték Sóhajok hídjának.
A török hódítás elől 1530-ban Nagyszombatra menekült az esztergomi érsekség, ahol megalapította Oláh Miklós esztergomi érsek az első magyar szemináriumot 1566. május 19-én. Az érsekség visszaköltözése után az új épület volt hivatott befogadni a nagyszombati szemináriumot, ami 1850-től már egy Vízivárosi kolostorban működött, Esztergomban. Az építkezés 1820-ban indult meg, első építője Packh János, építtetője pedig Rudnay Sándor prímás volt, aki az egész Várhegynek új funkciót képzelt a Bazilikával, az azt körbevevő épületegyüttessel és a sötétkapuval. Ezekben az években a kanonok sor épületei elkészültek, de a szeminárium csak az alapokig, a föld szintjéig épült fel. Az építkezés negyven éven át szünetelt, és csak 1861-ben folytatódott Hild József vezetésével. A többéves szünet okát nem tudni, de valószínű, hogy minden erőt a főszékesegyház építésére akartak fordítani. Végül 1865. október 8-án nyitották meg a Szent István Királyról és a Boldogságos Szűzről Nevezett Érseki Ősrégi Papnevelő Intézetet.
Az épületbe költözött papneveldében a főegyházmegye növendékein kívül Nagyváradról, Munkácsról, Eperjesről, Nyitráról és Boszniából is tanultak. A II. világháború alatt katonai menedéknek használták, az államosítása után 1953-tól katonai nevelőintézet működött az épületben, majd 1955-től a szovjet hadsereg vette át, és katonai kórházat rendezett be benne. Az 1956-os forradalom esztergomi eseményeinek fő helyszíne volt. Az épületet egészen 1990. január 18-ig használta a hadsereg, aminek következtében állaga jelentősen leromlott. Az egyház 1993-ban kapta vissza, de a felújítások megkezdésére még tíz évet kellett várni. Az épület mellé, Szentgyörgymező irányába egy száz fő elszállásolására alkalmas vendégházat építettek.
A Mindszenty-emlékhely az Ószeminárium második emeletén található, az esztergomi Keresztény Múzeum működteti. Az emlékhely Mindszenty József bíborosnak, hercegprímásnak, esztergomi érseknek az emlékére jött létre 2002-ben. Megtalálhatók itt a bíboros személyes tárgyain kívül, a miseruhái, filmek és hanganyagok.
A teljes felújítás 2006 nyarára, a Bazilika felszentelésének 150. évfordulójára készült el. A szemináriumot Erdő Péter szentelte fel újra. A nagyszeminárium épületének hivatalos neve Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ lett, s akár 800 fő befogadására is alkalmas.
