A Tisza árterének homokhátán, Csongrádtól északra, egy csendes dombvonulaton találhatók az egykori Ellés-parti monostor romjai, amelyek a középkori Dél-Alföld egyik jelentős bencés kolostorának emlékét őrzik.

A XI. század végén épült, háromhajós, háromapszisos, román stílusú templom kora keresztény bazilikákat idéző formavilággal készült, és a XII. század elején szentelték fel. Északi oldalához sekrestye, később pedig kápolna csatlakozott, a kolostorudvar közepén pedig kút állt.

A tatárjárás idején súlyos károk érték az épületet, de a XIII. század közepén újjáépítették: ekkor két tornyot kapott, és a szerzetesi élet ismét felvirágzott. A monostorhoz temetőkápolna is tartozott, ahol a szolgálónépek temetkeztek. A feltárások során számos középkori sírt találtak, valamint az egykori templom 12 méter széles és 23,3 méter hosszú alapfalait.

Az Ellés-parti monostort 1306-ban említik először írásos források, mint a Bár-Kalán nemzetség birtokát, amely Ond vezér leszármazottainak ága volt. A kolostor környéke a középkorban lakott és művelt terület volt. A XV. században a templomot árokkal vették körül, de a török időkben a hely elvesztette egyházi szerepét, építőanyagát a lakosság széthordta.

A romokat az 1990-ben megkezdett régészeti feltárások mentették meg az enyészettől, lehetővé téve a konzerválásukat és a látogathatóvá tételüket. A monostorhoz ma a Köröszugi túraútvonal vezet, amely a Csongrád Nagyréti Természetvédelmi Területen húzódik. A 27 kilométer hosszú, hat pihenőhelyet érintő útvonal a Tisza és a Körös holtágainak élővilágát, természeti értékeit mutatja be; a második pihenőnél lehet letérni az Ellés-parti monostor romjaihoz.

Ez a hely nemcsak történelmi emlék, hanem a táj békés hangulatában megbúvó tanúja a középkori szerzetesi életnek és az alföldi épített örökség maradandó értékeinek.