Az 587 méter magas Bölcső-hegyen 2021 őszén adták át a Visegrádi-hegység újabb kilátóját.

A Bölcső-hegy tetején álló, tornyot az Ybl-díjas Koller József tervezte, akinek a Prédikálószék kilátóját, a Guckler Károly-kilátót, vagy éppen a Dévényi Antal-kilátót köszönheti a túrázó közönség. A szűkös helyen álló, mindössze 2,4 x 2,4 méteres alapterületű fenyőgerenda torony elemeit természetvédelmi okokból kézi erővel cipelték a csúcsra az utolsó szakaszon.

A kilátó Lajos-forrás felől már két körtúrával is megközelíthető: a meglévő zöld háromszög mellett északról a frissen elkészült sárga háromszög jelzés is a kilátóhoz vezet.

Nem ez az első torony a Bölcső-hegyen: 1934 tavaszán a Magyar Kárpát Egyesület emelt kilátót a helyszínen, az ékes épület aljában pedig menedéket is kialakítottak. A szervezet alapító tagjáról, a tátrai turizmus jeles alakjáról, Döller Antalról nevezték el a tornyot, mely magánterületre esett ugyan, ám az erdőbirtokos engedélyt adott felépítésére és az ösvény létesítésére. 1936-ban azonban a Dreher-család tett szert az erdőrészre, ők pedig lebontatták az építményt és lezárták a turistautat.

A II. világháború után is épült a csúcsra egy leginkább magasított vadászlesre hasonlító torony, de amikor a szomszédos Lom-hegy majdnem azonos magasságú tetején szolgálatba állt a légvédelmi rakétabázis (1981-től), ezt is elbontották, hogy tetejéről ne lehessen rálátni a katonai létesítményre. Ezt követően hosszú évtizedeken keresztül csak az épület alapjait lehetett felfedezni a növényzet szorításában.

Ma szép, természetes erdő veszi körbe a csúcsot, a talajon kisebb-nagyobb andezittömbök hevernek.

Az új Bölcső-hegyi kilátó kilátószintje a földtől mindössze 7 méterre helyezkedik el, de pazar körpanoráma tárul a túrázó elé: hatalmas szeletét látjuk be a Dunakanyart övező hegyvidéknek, és mivel lényegében az Alföld szomszédságából szemlélődünk, a sík terület és a Dobogó-kő háta közötti magasságkülönbség is tetemesnek mutatkozik.

Látszik a Budai-hegység a fővárosba nyúló Gellért-hegytől a János-hegy kilátójáig, előttük pedig a Hármashatár-hegy tornyos teteje magasodik. A szomszédos Lom-hegy takarásából a Pilis-tető kilátóval felszerelt háta bontakozik ki, tőle jobbra Dobogókő adótornyai sorakoznak. Előtűnik a Szakó-hegy piramisa, alattunk, a fák lombja közt felfedezhetők a Sikáros széles kaszálói. A tájba teknőként mélyülő Király-völgy északi oldalán már a hajdani vulkán nevét ihlető Keserűs-hegy domborodik irtásfoltjaival, és a csoport túlvégén rajzolódik ki annak legmagasabb pontja, a Prédikálószék. Pilisszentlászló medencéjében nagy nehezen kiszúrhatjuk a kaszálókat, szegélyén az Öreg-Pap-hegy uralná a domborzatot, ám róla tovasiklik a tekintet a Börzsöny hatalmas, párától fátyolos tömegére.

Jobbra tovább fordulva a Visegrádi-hegység keleti, lapos hátainak tömege éppen csak engedi szerephez jutni a Naszály csúcsát, lejjebb pedig a Dömör-kapu bányáinak sziklasebei törik át az erdőtakarót. Szentendre a Nyerges-hegy lejtőire kúszik fel, amelynek oldalában az Asztal-kő komor sziklagyepe észlelhető. E tömbtől balra, a messzi távolban a cserháti Szanda, a Leányfalu fölötti Vörös-kőt túloldalán hordozó csúcs bal oldalán pedig a Karancs tömbje érzékelteti a távlatokat. A Gödöllői-dombság szinte csak apró fodrot vet a Pesti-sík mögött, a Mátra viszont tekintélyes tömegével határozott mezsgyét rajzol a lapály peremére. Különösen tiszta időben a Déli-Bükk bástyáját, a Nagy-Egedet is kiszúrhatjuk.