FOTÓ: Tóth István
FOTÓ: Tóth István
FOTÓ: Tóth István
FOTÓ: Tóth István
Itthon
Edelényi kastély, a szigeten álló egykori főnemesi rezidencia
Bódva szigetén, egy védett park közepén álló rezidencia építése 1716-ban kezdődött.
L’Huillier Ferenc, aki a Habsburg birodalom hadseregében szolgált, hercegi lakokat is megszégyenítő pompájú kastélyépítkezésbe kezdett 1716-ban, amelyhez regimentjétől, a Caraffa-ezredtől kért ki kőműveseket, ácsokat és más mestereket.
Álma megvalósítását azonban nem élhette meg, mert 1728-ban Pozsonyban elhunyt. A rezidenciát gróf Forgách Ferencné, született L’ Huillier Mária Terézia, majd lánya Forgách Ludmilla örökölte. Ebben az időszakban (1730–1820) élte a kastély fénykorát: Ludmilla és az ő második férje, Esterházy István gróf idején végezték a legjelentősebb, máig fennmaradt átalakításokat a kastélyon és környezetében.
A házaspár a Felső-Magyarországon foglalkoztatott vándorfestőt, az iglói Lieb Ferencet bízta meg hat szoba kifestésével. A legnagyobb összefüggő magyarországi rokokó falképek 1770-ben készültek el.
Ludmilla halála után fiára, Dessewffy Ferencre szállt a birtok, akinek a nevéhez már nem fűződött egyetlen jelentősebb átalakítás sem a kastélyegyüttesen. Miután 1820. február 14-én örökösök nélkül hunyt el a birtok és a kastély visszaszármazott a királyi kamarára, tehát az államra.
Az edelényi uradalom 1831-ben került a Coburg család tulajdonába, akik nem is annyira mint főúri rezidencia, hanem gazdasági céljaik elérésének eszközeként vették használatba a kastélyt és a hozzá tartozó épületeket. Az úrilak földszintjének egy részét már 1861-ben bérbe adták a járásbíróság céljaira. Az épület időközben lassú pusztulásnak indult, a fölöslegessé vált barokk kori gazdasági épületeket bontani kezdték, a 18. századi franciakertet pedig a 19. század első felében angolkertté alakították át, és sajnos nem gondozták megfelelően.
1909-re az épület már olyan állapotba került, hogy elodázhatatlanná vált egy felújítás, amit Ray Rezső Vilmos tervei alapján 1910-1913 között végeztek el. A kastélyra a kornak megfelelő, a barokkot utánzó, úgynevezett neobarokk kiegészítések kerültek, a középrész fölé pedig egy magas manzárdtetőt emeltek.
Ekkor építették a lebontott, barokk kori gazdasági épületek alapjaira a ma is látható, íves patkószárnyakat a két, emeletes pavilonnal. A kastély főlépcsőházát is ekkor alakították át a mai formájára. A Coburgok 1912-ben a Bódvavölgyi Bányatársaságnak bérbe adták a kastély egyes részeit, köztük a kápolnát is. A bányatársaság ez utóbbit 1921-ben önhatalmúlag megszüntette: födémmel kettéosztotta és a helyén lakásokat alakított ki.
Közel százévnyi Coburg-birtoklás után, 1928-ban a kastély végleg a magyar állam tulajdonába került: az épületegyüttest ekkor az Igazságügyi Minisztérium vásárolta meg.
Közben folyamatosan pusztultak az épület értékei, előbb az istállókat bontották el, majd a kastély kápolnáját is. 1945 után ügyészségnek, napközinek, ügyvédi munkaközösségnek adott helyet, földszintjén szükséglakásokat alakítottak ki.
Az 1980-as évektől üresen álló épület pusztulása jelentősen felgyorsult, majd egy sikeres pályázatoknak köszönhetően megvalósult az Edelényi kastélysziget rekonstrukciója.
Az újra régi pompájában tündöklő, a Holt-Bódva és a Bódva folyó által körülvett, fordított cour d’honneur-ös (tehát az előkert helyett hátrafelé néző, U-alakú udvarral ellátott) műemlék ma az Edelényi kastélysziget nevet viseli.
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
A hajósi, egykori érseki kastély barokk eleganciája
Az Alföld egyik legjelentősebb épülete a hajósi érseki kastély, amely Bács-Kiskun megye legrégebbi kastélya.
Itthon
