FOTÓ: Ágnes Vajai
FOTÓ: Ágnes Vajai
FOTÓ: Ágnes Vajai
FOTÓ: Ágnes Vajai
FOTÓ: Ágnes Vajai
Itthon
Diósjenői-tó – úszó sziget, római legenda és évszázados múlt a Börzsöny lábánál
A Börzsöny lábánál, Diósjenő határában fekvő Jenői-tó nemcsak természeti környezetével, hanem különleges történeteivel is figyelmet érdemel. A középkori forrásokban már említett tóhoz egy egykor vándorló sziget története és Marcus Aurelius római császár hadjáratának legendája is kapcsolódik. A nádasokkal szegélyezett vízfelület napjainkban elsősorban kedvelt horgászhely, de a környék a kirándulók számára is tartogat látnivalókat.
Diósjenő délkeleti részén, a Börzsöny erdős vonulatainak közelében terül el a Jenői-tó, amelyet a helyiek Jenei-tóként is emlegetnek. Vizét a településen keresztülfolyó Jenői-patak táplálja. A vízpartot nádasok, gyékényesek és fás területek szegélyezik, a tó hátterében pedig a hegység vonulatai emelkednek.
A tó körül az évtizedek során üdülőterület alakult ki, így a természetközeli partszakaszok mellett nyaralók és lakóházak is találhatók. A vízpart elsősorban a horgászok számára kiépített, de a környéken tett séta során a Börzsöny lábánál fekvő táj szépsége is megmutatkozik.
A Diósjenői-tó története a középkorig nyúlik vissza
A Jenői-tó létezéséről már egy 1299-ben kelt, a budai káptalanhoz kapcsolódó oklevél is tanúskodik. A történeti forrásokban Patkányok tava néven is szereplő vízfelület évszázadok óta része Diósjenő környezetének, bár kiterjedése és partvonalának alakja az idők során változott.
A tó halban gazdag vizét már a korábbi évszázadokban is hasznosították. Mocsáry Antal 1826-ban megjelent, Nógrád megyét bemutató munkájában külön is megemlítette a tavat, amelynek egyik legérdekesebb sajátossága az úszó sziget volt.
A vízfelület mai arculatának kialakulásában az 1917-ben végzett gátmegerősítés játszott fontos szerepet. A tó két részre tagolódik: a Diósjenőhöz közelebb eső részt Jenői-tónak, a távolabbit Tolmácsi-tónak nevezik. A két tórészt híd választja el egymástól.
A tó és környéke a 20. század folyamán fokozatosan üdülőterületté vált, miközben a horgászat egyre meghatározóbb szerepet kapott a vízfelület hasznosításában.
A vándorló sziget, amelyet a szél sodort a tavon
A Jenői-tó egyik legkülönlegesebb természeti jelensége egy egykor a vízen mozgó sziget volt. Az ilyen úszó szigeteket összefüggő növényzettömeg alkotja, amelyet a víz tart fenn, így erősebb szél vagy áradás hatására elmozdulhatnak.
A jelenségről Mocsáry Antal is beszámolt 1826-ban megjelent munkájában. Leírása szerint a tavon egy náddal benőtt kis sziget helyezkedett el, amelynek növényzetét a helyiek nádvágásra is használták. Erős szél vagy áradás idején azonban a sziget elmozdult, majd a vízfelület egy másik pontján állapodott meg.
A jelenség ritkának számított: a feljegyzés szerint ötven év alatt mindössze négy alkalommal változtatta meg a helyét. Mocsáry idejében már évek óta a tó keleti részén, a malom közelében állt.
A szigeten idővel fák is megtelepedtek, amelyek gyökerei feltehetően megakadályozták, hogy tovább sodródjon a vízen.
Az egykori úszó sziget ma már nem látható. Nem tudni pontosan, mi történt vele, de elképzelhető, hogy maradványai ma is ott vannak a tó nádas, mocsaras részein.
A különös jelenséghez helyi monda is kapcsolódott. A történet szerint a sziget a boszorkányok gyülekezőhelye volt, akik időnként itt tartották tanácskozásaikat. Ha nem tudtak megegyezni, seprűjükre pattantak, és olyan forgószelet támasztottak, amely a szigetet is odébb sodorta.
Marcus Aurelius és a római esőcsoda legendája
A tópart másik nevezetes története a Római Birodalom korába vezet vissza. A helyi hagyomány szerint Kr. u. 173-ban Marcus Aurelius császár seregei a környéken csaphattak össze a kvádokkal és markomannokkal, a birodalom dunai határvidékét fenyegető germán népekkel.
A római hadjáratokhoz kapcsolódik az úgynevezett esőcsoda története. Az ókori beszámolók szerint a római katonák egy ütközet során súlyos helyzetbe kerültek: az ellenség körbezárta őket, miközben a hőség és a vízhiány is gyengítette a sereget.
Ekkor váratlanul heves zivatar támadt. Az eső enyhítette a római katonák szomjúságát, a vihar pedig megzavarta ellenfeleiket. A különleges eseményt a korabeli és későbbi szerzők természetfeletti beavatkozásként is értelmezték.
Az esőcsoda Marcus Aurelius Rómában álló diadaloszlopának domborművein is megjelenik. A történet diósjenői helyszíne azonban nem bizonyított, így a tóhoz fűződő kapcsolatot helyi történeti hagyományként tartják számon.
A feltételezett esemény emlékét a Jenői-tó partján, a Tópart utcánál álló Marcus Aurelius-emlékmű őrzi. A Miskédi György közreműködésével készült alkotást 1994-ben avatták fel.
Kikapcsolódás a Jenői-tónál
A Jenői-tó napjainkban elsősorban horgászvízként ismert. A mintegy 27 hektáros vízfelület átlagos mélysége 1,7 méter körüli, legmélyebb részei pedig megközelítik a 2,4 métert.
A tóban többek között ponty, keszeg, csuka, süllő és harcsa is él. A part mentén kiépített horgászállások találhatók, amelyek a vízparti horgászatot szolgálják.
A tó környezetét a nádasok, a gyékényesek és a Börzsöny közelsége teszi hangulatossá. A part egyes szakaszairól szép kilátás nyílik a környező hegyekre, a vízparti növényzet pedig változatos látványt nyújt az év különböző időszakaiban.
A Jenői-tó nem kijelölt fürdőhely, ezért elsősorban horgászatra és vízparti pihenésre alkalmas. A környék gyalogosan és kerékpárral is felfedezhető, ugyanakkor a part egyes szakaszait horgászállások és magántulajdonú üdülőingatlanok foglalják el.
Kirándulás a Börzsöny lábánál
Diósjenő a Börzsöny túraútvonalainak egyik ismert kiindulópontja, így a tó felkeresése hosszabb kirándulással is összekapcsolható. A településről erdei ösvények vezetnek a hegység belső részei felé, ahol változatos terepviszonyok és erdős hegyoldalak várják a természetjárókat.
A Jenői-tó és a Tolmácsi-tó környéke a rövidebb séták kedvelőinek is érdekes lehet. A vízpart, a horgászstégek és a hegyek látványa mellett a Marcus Aurelius-emlékmű is felkereshető.
A Jenői-tó különlegességét nemcsak természeti környezete adja. A középkori említések, az egykori úszó sziget története és a római esőcsoda legendája olyan múltat idéznek, amely ritkán kapcsolódik egyetlen tóhoz. A Börzsöny lábánál fekvő vízfelület így egyszerre őrzi a környék természeti értékeit és a helyi emlékezet évszázados történeteit.
JEGYVASARLAS.HU – koncertek, fesztiválok, kulturális és szórakoztató programok, helyszínek
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
Diósjenő legendás tava, a Börzsöny lábánál fekvő Jenői-tó
A tavat már egy 1299-ből származó forrás is említi, de mai képét a 20. század közepén nyerte el.
Itthon
