Nyírbátor több mint hét évszázados történelmének legfényesebb időszaka a Gut-Keled nemzetséghez tartozó Báthori családhoz köthető: a család egészen 1613-ig, Báthori Gábor erdélyi fejedelem haláláig birtokolta a várost.

Nyírbátort 1279-ben említik először írásos emlékek. Neve az ótörök batir – jelentése: bátor, jó hős – szóból származik. A település a középkorban hosszú időn keresztül virágzó kereskedelmi, igazgatási és kulturális központ volt, amelynek történelmét nagymértékben meghatározták az egymást váltó főurak és fejedelmek, a Báthoriak, a Bethlenek, a Rákócziak és a Károlyiak.

HIRDETÉS

Az 1479-es kenyérmezei ütközet előtt, amelyben a törökök ellen csatáztak a magyar vitézek, Báthori István – a legendák szerint – fogadalmat tett: ha Isten győzelemre segíti a keresztény magyar harcosok fegyvereit, templomot emeltet a Mindenható dicsőségére Nyírbátorban. A magyar hadak győzelmet arattak, Báthori pedig megtartotta szavát: az egyik megépített templom a református, a másik pedig a minorita templom volt, mindkettőt a magyarországi gótika késői gyöngyszemének tekintik.

A református templom talán a legszebb hazai hálóboltozatos templomunk. Az építkezés kezdetének pontos dátuma nem ismert, de 1484 körül kezdődhetett. Báthori István már nem érhette meg az épület befejezését, hiszen 1493-ban elhunyt, így a végső befejezés fiára Andrásra maradt, melynek dátuma 1511. Keskeny, égbetörő méretekben készült: 44 méter hosszú, 12 méter széles, belmagassága 20 méter, a tetőgerinc magassága 31 méter.

A templom előtt áll Tinódi Lantos Sebestyén bronz szobra, amely Kiss István Kossuth-és Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A szobrot az 1549. szeptember 8-án létrejött Nyírbátori Szerződés 430 éves évfordulóján leplezték le.

A nyírbátori református templom dél-nyugati sarka közelében áll hazánk legnagyobb és egyben legrégibb fa harangtornya, amelyet a Bethlen család emeltetett Bethlen Krisztina fejedelem-kisasszony emlékére. Készítői erdélyi ácsok voltak, amit az is bizonyít, hogy a torony szerkezeti formája, megjelenése és technikai kivitelezése az igen magas fokú erdélyi faművesség jegyeit hordozza.

A torony alapterülete 10×10 méter, magassága meghaladja a 32 métert.

A tölgyfából ácsolt torony talpgerendázata 16 osztású gerendarács. Az erre állított kilenc oszlop alkotja a torony törzsét, melyek 13 méter magasságban a galéria aljáig érnek. Az erősítéseket minden esetben szögletes fejű faszegekkel végezték. A torony négyzet alaprajzú meredek sisakja nyolcszögletű csúcsban, kis kalapban végződik. Erre helyezték fel a toronygombot és a félholdat tartó fém rudat. A sisak négy sarkán fiatornyok állnak. A torony galériája konzolosan kiugró, alul díszesen faragott, fűrészelt mellvéd deszkázattal készült. A toronysisak, a törzs és a szoknyarész zsindelyborítású.

A toronyban lévő harang súlya is monumentális, 300 kilogramm. A harangot 1640-ben Wierd György harangöntő öntötte Eperjesen, s Magyarország tíz legerősebb harangja között tartják számon.