Itthon
2023 elején rövid (7,5 km oda-vissza) túránkról hoztunk nektek néhány fotót, élményeket és egy percre még a napkeltét is elcsíptük!
Nagymaros városa Budapestről autóval és vonattal is nagyon könnyen és gyorsan megközelíthető. Mi jelen esetben autóval érkeztünk, és a régóta elhagyatottan álló „Szellem szálló” parkolójától indítottuk túránkat.
A Szálloda útba torkolló Hársfa utcán kezdve sétánkat, kedves kis házak között szépen lassan magunk mögött hagyjuk a község utolsó házait is és elérjük a kéktúra jelzését.
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
FOTÓ: Erdei Mihály
A körülbelül 200 méter után becsatlakozó zöld ▲ jelzésnél balra kanyarodunk. Hangulatos tölgyerdőben kanyarog az ösvény, mígnem felbukkan előttünk néhány hatalmas fenyő és elérjük a Kövesmezői-rétet.
A rétre kiérve balra fordulunk, és néhány száz méter múlva, az itt található parkoló közelében, a kék + jelzést keresztezve, utunk jobbra kezd tartani, és jön az emelkedősebb rész. Eltéveszthetetlenül kapaszkodunk felfelé, esetünkben még félhomályban alvó erdőben, puhára ázott avarban. Az utolsó nagy kaptató előtt becsatlakozik mellénk a sárga jelzés is, így ebben a vidám hármasban érünk fel a Hegyes-Tetőre, egészen az utolsó métereken megpillantva a kilátót.
Az eleink után kutató, tatárjárás hírét is meghozó, híres Julianus barátról elnevezett építmény a kisebbfajta kilátók közé tartozik. Viszont idestova a 85. évét tapossa, hiszen 1938 építtette az Encián Turistaegyesület, ekkoriban a Nagymaros fölött lévő területek turisztikailag nagyon népszerűek voltak, kialakított pihenőhelyek és padok is várták a kor túrázóit, így adta magát a kilátó megépítése. Kőből készült és belül egy hangulatosan kanyargó kis csigalépcsővel érhetjük el a tetejét, a közepén pedig egy pici pihenőhely van kialakítva. Az Ipolyerdő Zrt 2011-ben felújította, így most újra régi pompájában tündököl.
A hegytetőn hatalmas köd és óriási szél várt minket. Azért reménykedtünk, hogy elfújja majd nekünk a ködöt, és fagyos kézzel, „felhúzott” géppel várakoztunk, hogy előbukkanjon a nap. Türelmünket részleges siker koronázta, mert végül 1-2 másodperc erejéig, néhányszor megritkult a ködfelhő, és elénk bukkanhatott a lélegzetelállító kilátás a Visegrádi-hegységgel, és a Kisoroszi-szigetcsúccsal.
Szóval megérte várni! Miután kellően átfagytunk és konstatáltuk, hogy ennél jobban nem fog kitisztulni az idő, ezért megindultunk lefelé. A Köves-mezőre érve pedig végül a nap is kisütött, így rövid kis túránk végére fel is tudtunk melegedni.
Nagyon ajánlott ez a kirándulás, amely teljesíthető Nagymarosról és Visegrádról is, sőt, össze lehet kötni a kettő programot egymással, így egy tartalmasabb program is szőhető köré, ráadásul könnyen megközelíthető, így nem csak főváros környékieknek javasolt!
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!