A Duna –Dráva Nemzeti Park Magyarország déli részén, egy olyan vidéken található, amelynek kialakulásában a víz játszotta a főszerepet.

Területe szinte teljesen egybeesik a Duna és Dráva egykori árterével. A két folyó valaha a középszakasz jellegzetességei szerint kalandozott ezen a tájon. Az 1996-ban alapított Duna-Dráva Nemzeti Park ennek a természetes ártéri élővilágnak a maradványait őrzi.

HIRDETÉS

A Duna-Dráva Nemzeti Park csaknem 50 ezer hektáros területének – amelyből több mint 18 ezer hektár a Ramsari Egyezmény oltalma alá tartozik – kimagasló a nemzetközi természetvédelmi jelentősége. Európában ilyen kiterjedt ártéri rendszer a folyószabályozások és az intenzív termőföldhasználat következtében alig marad fent.

A Duna-Dráva Nemzeti Park nem összefüggő terület, két nagyobb részt és azon belül hat elkülönülő területet foglal magába:

• Gemenc
• Béda-Karapancsa
• Dráva-menti síkság
• Barcsi Borókás
• Lankóci-erdő
• Zákány-Őrtilos térsége

A Duna-Dráva Nemzeti Park rengeteg látnivalót tartogat: számos tanösvénnyel,  erdei vasúttal, vízitúra lehetőséggel várja az idelátogatókat, de találhatók a területén Árpád-kor templomok, pálos kolostor, de a Zselici Csillagoségbolt Parknak is a nemzeti park nyújt otthont.

Mi jellemzi a Duna-Dráva Nemzeti Park klímáját?

A Duna mentének ez a része hazánk legszélsőségesebb, legkontinentálisabb éghajlati körzete, ahol az óceán és a Földközi-tenger mérséklő hatása csak igen gyengén érződik. Itt a legmelegebb a nyár, és leghidegebb a tél, így az átlagos és az évi hőingadozás is igen nagy.

Milyen növények élnek a Duna mellett?

A védett növények közül a fehér tündérrózsa, a májusban mindent elborító gyönyörű tündérfátyol és a sulyom a holtágak igazi éke.

A csendesebb morotvákban igen gyakori a mételyfű és a jégkori maradvány rucaöröm.

Az iszapos homokkal fedett partok, valamint a hullámtéri morotvák mentén fehér fűzligetek vannak. A tölgy-kőris-szilliget erdők a magas ártéren találhatók, ezért csak nagy árhullám esetén kerülhetnek víz alá.

Az Alsó-duna völgyének alighanem legnevezetesebb növénye a bennszülött fekete galagonya.

Gerinctelenek, halak, madarak

A területen hét olyan gerinctelen fajra akadtak, amely új a magyar faunában. Mellettük számos olyan veszélyeztetett faj is fellelhető, amely az Alföldön számít ritkaságnak. Igen változatos a halfauna.

A védett terület különösen becses értéke a csodálatosan gazdag madárvilág. Kiemelkedő az európai jelentőségű fekete gólya és rétisas állománya. Jelenleg a világon fészkelő fekete gólyaállománynak csaknem a kétharmada tekinthető veszélyeztetettnek.  A Nemzeti Parknak ezért fontos feladata az egyik legnagyobb és legsűrűbben fészkelő népesség védelme. A rétisas magyarországi állománya a földrészünk belsejében költő és az észak-európai állománytól elkülönülő népesség részét képezi.

Az emlősök közül megkülönböztetett figyelmet érdemelnek az Európában rendkívül megfogyatkozott és veszélyeztetett denevérfajok. Az öregállományú erdők odvas fáiban gyakori a tavi denevér és a pisze denevér.

A honi egyik legnagyobb dunaártéri élőhelyrendszer adottságai lehetővé teszik, hogy folyamatos rekonstrukcióval, a vizes élőhelyek megújításával, a tájidegen fafajok cseréjével természetközeli élőhelyekké alakítsák.

A nemzeti park másik meghatározó szerepű folyója a tiroli Alpokban eredő Dráva.

A Dráva Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot és Magyarországot érintő mintegy 720 kilométeres útja végén torkollik a Dunába.

A nemzeti park Dráva menti területének különleges növényföldrajzi értékét az adja, hogy az illír és a pannóniai flóra itt találkozik egymással. A növényvilág változatosságát jellemzi, hogy a védett területről csaknem 150 növénytársulás és több mint 100 védett növényfaj került elő. Különösen értékes hét növényfaj, ezek ugyanis nálunk másutt nem élnek.

A változatos növényzetű réteket többnyire sárga vagy fehér virágszőnyeg borítja.

A nemzeti park különleges területe a barcsi borókás, ahol a savanyú homokon mészkerülő vegetáció fejlődött.

A nemzeti park Dráva menti szakaszának állatvilága is nagyon fajgazdag. A változatos élőhelyeken eddig csaknem 4500 állatfajt találtak. A védett fajok száma meghaladja a 300-at, s mintegy 40 állatfajnak ez az első honi előfordulása. Igen gazdag a területe szitakötő faunája, a Drávában és mellékvizeiben a hazai halfajok több mint kétharmada megtalálható.

A Drávának meghatározó szerepe van a vízimadarak vonulásában és terelésében. Az állóvizek befagyása után sok ezer vízimadár gyülekezik a folyón.

A puhafaligetek tápnövényei révén a védett farkasalmalepke kis színjátszó lepke és a ritka magyar színjátszó lepke élőhelyei.

A nemzeti park Drávánál távolabb eső mocsárrétjeinek és üde kaszálóinak legértékesebb rovarjai közé tartozik a vérfű boglárka.

A Duna és Dráva mentén az emberi jelenlét a neolit óta kimutatható.

A római korban hadi utak vezettek át a területen, amelyeknek fontosabb pontjait, például a mocsaras területek átkelőhelyeit erődök védték. A folyóvölgy igen alkalmas volt a letelepedése, ugyanis a természeti erőforrások kedveztek a földművelő és pásztorkodó életmódnak. Az itt élő nép mindig szoros kapcsolatban volt környezetével, ugyanis életmódját és gazdálkodását a víz járásához igazította.

Az itt élő népek ősi foglalkozása az állattartás volt.

A nemzeti parkhoz jellegéből adódóan elsősorban az ökoturizmus kapcsolódik. E feladatot főképpen a Gemenci erdő bárányfoki területén levő 15 hektáros parkerdővel rendelkező kirándulóközpont igyekszik ellátni.

A vízi turizmust a Dunán és a Dráván főleg a nyári hónapokban a hagyományos vízitúrázás, kajak-kenu jelenti. Ezen kívül a védett területek értékeit bemutató tanösvények segítik a tájékozódást.

A nemzeti park gyalogos megközelítését és megtekintését jelzett turistaútvonalak teszik lehetővé. A térség kék turistaútvonala a gemenci kirándulóközponttól a park peremén halad a Duna bajai hídjáig.