A Cserépkályha-történeti Kiállítás lenyűgöző stílustörténeti gazdagsággal állít emléket Fruhmann Antal nemes küldetésének.

Győr gazdag látnivalóinak jelentős része sétatávolságra található egymástól a belvárosban, így a városnézés könnyen összeköthető egy kellemes Duna- vagy Rába-parti sétával is. Múzeumaiban kifejezetten érdemes akár hosszabb időt is eltölteni. Az ódon, barokk belvárosban műemlék épületek és különleges magángyűjtemények várják a látogatókat. Győrben építészeti, kulturális és természeti értékek sora ötvöződik. A belváros sétálóutcái, főként a Baross Gábor út és a belőle nyíló hangulatos sikátorok, lüktető szabadtéri múzeumként és kulturális térként várják a látogatókat. Séta közben a város jellegzetes szimbólumai is felfedezhetők, mint a vaskakas, a Frigyláda-szobor vagy a Gutenberg téren álló monumentális szódásszifon, amely Jedlik Ányos győri kötődésére emlékeztet. Érdemes megfigyelni a jellegzetes győri zárt erkélyeket is, amelyek a saroképületek sajátosságai, valamint a sétálóutcák boltjai felett megmaradt, régi idők kézműves hangulatát idéző míves kovácsoltvas cégéreket.

A belváros felfedezése után érdemes felkeresni egy nagyon különleges ipartörténeti ritkaságot, a Fruhmann-házat, ahol a Cserépkályha-történeti Kiállítás „az otthon melege” hangulatával és gyönyörű enteriőrjeivel tökéletes zárása lehet a kulturális programnak. A Fruhmann-ház földrajzilag kissé kiesik a szorosan vett történelmi magból, de tökéletesen beilleszthető a győri séta elejére vagy közvetlenül a végére. A város egyik különleges, országosan is egyedülálló múzeuma.

A Cserépkályha-történeti Kiállítás gyűjteményének alapját az 1952-ben, a dénesfai Cziráky-kastélyból befogadott cserépkályhák alkotják. A XX. század elején épült kályhásműhely eredeti állapotában látogatható, míg a felújított Fruhmann-házban a kályhásmesterség győri történetét bemutató kiállítás tekinthető meg. A különálló pavilonban a múzeum Fruhmann Antal által összegyűjtött, azóta is folyamatosan bővülő kályhakollekciója kapott helyet.

A Fruhmann-házat bejárva minden sarokból a múlt és az otthon melege árad. A kiállítás országosan is egyedülálló módon mutatja be a kályhásmesterség kézműves művészetét.

A felújított lakóház – Mesterségtörténet

Belépve a polgári lakóház tágas tereibe, enteriőrszerűen berendezett szobák fogadják a látogatót, ahol megelevenedik a győri és a régióbeli kályhásmesterség több évszázados története. A mesterségtörténeti rész bemutatja, hogyan vált a kályhásság egyszerű népi mesterségből magasan képzett szakembereket igénylő, művészi szintre emelt polgári iparággá, különös tekintettel a 18–20. századi győri kályhásdinasztiákra.

A győri kályhásság aranykora című rész, céhes emlékeken és korabeli fotókon keresztül mesél a város legjelentősebb kályhásműhelyeiről.

A Mágner és Dachauer műhelyek tagjai generációkon át meghatározó alakjai voltak a helyi iparnak, az általuk készített kályhák a polgári otthonok és kastélyok díszei voltak.

A Magyary műhely a 19. század végén és a 20. század elején a historizáló, valamint a szecessziós stílusú cserépkályhák gyártásában járt az élen.

A Fruhmann-műhelyt Fruhmann Antal édesapjától örökölte a Kiss János utcai házzal együtt. A lakóház szobái bemutatják, hogyan alkalmazkodott a műhely a 20. század változó igényeihez, a letisztultabb formavilághoz, egészen a gyárilag előállított kályhacsempék térnyeréséig.

Ezeket a csodálatos kályhákat korhűen berendezett szobabelsőkben helyezték el, ezáltal közvetlenül átélhetővé válik, hogyan változott a lakáskultúra, a főúri és polgári otthonok hangulata az évszázadok során.

A múlt emlékei

A múzeumegyüttes páratlan értékű gyűjteményében nyomon követhető a kályhás szakma társadalmi rangjának változása is. Láthatók a kályháslegények korabeli vándorkönyvei, amelyek bizonyítják, hogy a győri mesterek Európa nagyvárosaiban tanulták ki a legújabb technológiákat, mielőtt Győrben önállósodtak.

A vitrinekben és a falakon precíz, kézzel rajzolt kályhatervek és csempeminták láthatók. Ezekből kiderül, hogy egy kályhásmesternek nemcsak az agyag megmunkálásához és a fűtéstechnikához kellett értenie, hanem komoly rajzkészséggel és stílusismerettel is rendelkeznie kellett.

A múlt emlékei között az egykori lakóházban ma nemcsak Fruhmann Antal hagyatéka, hanem a konkurens vagy éppen előd kályhásmesterek szerszámai és munkái is helyet kaptak. Fruhmann Antal, az utolsó győri kályhásmester ugyanis tudatosan mentette meg a bontásra vagy kidobásra ítélt antik kályhákat.

A Fruhmann-műhely

A kályháslegények egykori birodalma a kellemes belső udvarban található, ahol nem a polgári elegancia, hanem a nehéz fizikai munka folyamatai követhetők nyomon.

A sarokban láthatók a hatalmas fa- és vasdézsák, amelyekben az agyagot áztatták és gyúrták. A kályhacsempékhez speciális, samottal kevert agyag kellett, hogy bírják a nagy hőingadozást.

Az öntöttvas présgépek és mintázóasztalok, valamint a fa- és gipszformák az egykori műhely közepén állnak. A formákba az agyagot kézzel préselték bele. Minden egyes díszes csempe, sarokelem vagy párkányzat ebből a munkából született.

A falakon és az asztalokon a mesterek és legények eredeti eszközei sorakoznak: kályháskalapácsok, kaparók, simítók, vágódrótok és a csempék belső merevítésére szolgáló ékek.

A műhely szíve

A műhely leghátsó és egyben legmonumentálisabb része a hatalmas, eredeti égetőkemence, amelybe a még nyers, kiszárított csempéket úgy kellett egymásra és egymás mellé rakni, hogy a forró levegő mindenhol egyenletesen érje őket. Ezt a felelősségteljes feladatot a kályháslegények végezték, akik éjjel-nappal, váltásban őrizték a tüzet, fát hordtak, és a kemence apró kémlelőnyílásain figyelték, mikor éri el a belső hőmérséklet a bűvös 900–1000 Celsius-fokot. A legények itt tanulták meg a szakma minden csínját-bínját, mielőtt maguk is mesterré válhattak.

A műhelyben sétálva az ember megérti, miért volt a kályhásság egyszerre nehéz fizikai munka és magas szintű kézműves művészet.

Stílustörténeti látványraktár

A múzeumegyüttes leglátványosabb és legmodernebb része az udvaron épített pavilon, ahol a látogatónak időutazásban lehet része. Az itt található mentett és restaurált kályhák a fűtéstörténetről és a lakáskultúra évszázadairól mesélnek. Fruhmann Antal zsenialitását dicséri, hogy már az 1960-as évektől – a távfűtés és a gázkonvektorok térnyerésekor – felismerte, hogy a régi kályhák pótolhatatlan értékek. Amit csak tudott, lebontott és megmentett a győri polgárházakból.

Porcelánból gyúrt kincsek

A kiállítás elején a legdíszesebb darabok fogadják a látogatót. Ezek a kályhák nem csupán fűtőtestek, hanem a szobák uralkodó díszei voltak. Jellegzetes fehér máz, domború minták, gazdag aranyozás vagy színes növényi indák díszítik őket. Ahogy haladunk a látványraktárban az időben, úgy változnak a műremekek is. A pompázatos barokk és rokokó után a letisztult klasszicizmust jelképező, szögletesebb, antik oszlopokra emlékeztető kályhák láthatók. A 19. század végének kályhái sötétebb, mélybarna, palackzöld vagy mélyvörös mázat kaptak, és hatalmas, építészeti remekműnek beillő párkányzatokkal büszkélkednek. A látványraktár egyik legkedvesebb része a 20. század eleji szecessziós kályhák gyűjteménye, amelyek lágyan omló, aszimmetrikus indákat, virágmotívumokat (liliomokat, tulipánokat) és különleges, mattabb mázakat kaptak.

A modern pavilon tervezésekor figyeltek arra, hogy ne csak a tökéletesen összeépített kályhákat láthassuk. A polcokon, szisztematikusan elrendezve sorakoznak a különálló kályhacsempék, sarokelemek, lábazatok és koronadíszek is. Itt szinte minden szögből megvizsgálhatók a kályhásmesterek kéznyomai, a mázak repedezettsége és a csempék hátoldala is, ami elárulja, hogyan kapcsolódtak össze ezek az elemek, hogy megtartsák a meleget.

Ezzel a lenyűgöző stílusparádéval zárul a sétánk a Fruhmann-házban, ahol a nyers agyagtól a főúri szalonok díszéig a kályhásság minden titkát megismerhettük. A kályhákkal álmodó mester hagyatéka a múzeumegyüttesben csodálható meg.

A Fruhmann dinasztia

Fruhmann Ferenc Antal Ede (1909–1986) – akit Győrben a legtöbben csak „Tóni bácsiként” ismertek – egy nagy múltú kályhásdinasztia utolsó sarja volt, aki nemcsak kiváló iparosként, de a múlt emlékeinek megszállott mentőjeként is beírta magát a város történetébe.

Fruhmann Antal családjának kályhásgyökerei egészen az 1700-as évekig nyúlnak vissza, a felmenők a szászországi Drasmarkból indultak útnak. Ő maga már beleszületett a kályhásságba, édesapja szintén elismert győri kályhásmester volt, a Kiss János utcai lakóházat és a műhelyt is tőle örökölte. Fiatalon, a családi hagyományokat követve sajátította el a szakma alapjait, majd a mesterlevél megszerzése után átvette a műhely irányítását. Kályhamentő szenvedélye akkor kezdődött, amikor befogadta a dénesfai Cziráky-kastélyból kimentett történelmi cserépkályhákat. Ettől kezdve mindent megtett a pusztulásra ítélt cserépkályhák megmentéséért. Első saját kiállítását a megmentett darabokból már 1966-ban megrendezte az udvarán.

Mivel Fruhmann Antal a győri kályhásdinasztia utolsó tagja volt, és nem maradt utódja, aki továbbvitte volna a műhelyt, élete alkonyán azt a nemes és nagylelkű döntést hozta, hogy egész ingatlanát (a lakóházat és a műhelyt), a generációk óta őrzött gipszformákat, szerszámokat, tervrajzokat és felbecsülhetetlen értékű kályhagyűjteményét Győr városára és a múzeumra hagyta. Azzal a feltétellel tette ezt, hogy a helyszínen állandó kályhamúzeumot hozzanak létre.

Fruhmann Antal álma megvalósult, egykori otthona ma is „Az otthon melege” kiállításként hirdeti az ő és a régi győri mesterek emlékét.

Nyitvatartás:
kedd–vasárnap 10–18 óráig.

Mivel a Fruhmann-ház a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum tagintézménye, az itt vagy az Esterházy-palotában váltott kombinált múzeumi belépőjegy ide is érvényes.