Itthon
Tolcsva látnivalói között két felújított, látogatható kastély is található. A Szirmay–Waldbott-kastély az egykori főúri életet mutatja be, míg a Helia-D Herba-kastélyban a történelmi épület termei mellett a szépségápolás múltját is megismerhetjük. A település további érdekességeit a régi templomok, a Bormúzeum és a hagyományos falusi élet emlékeit őrző tájház adják.
Tolcsva első ismert írásos említése 1255-ből származik, amikor Tolchwa néven szerepelt egy oklevélben. A település a rajta átfolyó Tolcsva-patakról kapta a nevét.
A középkorban több nemesi család rendelkezett itt birtokokkal, köztük a Tolcsvai, az Upori és a Csicseri család. Nagytolcsva 1486-ban mezővárosi rangot kapott, amely a település gazdasági jelentőségét is jelezte.
A 17. században a Rákóczi család birtokai közé tartozott, később a Szirmayak, majd a Waldbottok váltak meghatározó földbirtokosaivá. A szőlőtermelés mellett a borkereskedelem is fontos bevételi forrást jelentett. A 18. századtól görög és zsidó kereskedők is jelentős szerepet vállaltak a tokaji borok értékesítésében.
A település fejlődését több természeti csapás is visszavetette. Az 1856-os tűzvész számos középületet és kilencven lakóházat pusztított el, 1886-ban pedig a filoxéra okozott súlyos károkat a szőlőültetvényekben. Az újratelepítések eredményeként a század végére a szőlőterületek jelentős részét sikerült helyreállítani.
Tolcsva egyik sajátossága, hogy a település méretéhez képest feltűnően sok nemesi rezidencia maradt fenn. A Szirmay–Waldbott-kastély és a Helia-D Herba-kastély mellett a Rákóczi-kastély, a Stephan–Zsédényi-kúria, a Soós–Kurucz-kúria és a Kincsem-kastély is a község történelmi épületállományához tartozik.
A különböző korszakokban emelt épületek közül a Rákóczi-kastély a késő barokk kastélyépítészet emléke. A felújított Soós–Kurucz-kúria a Világörökségi Pincesor felől közelíthető meg, a Kincsem-kastély pedig a történelmi Kincsem-dűlőn található, ahol ma borászat működik.
A fennmaradt kastélyok és kúriák mellett egykor további nemesi lakóházak is álltak Tolcsván. Ezek közül több az évszázadok során eltűnt, történetüket ma már elsősorban levéltári dokumentumokból és régi térképekből ismerjük.
Tolcsva egyik legjelentősebb műemléke a település központjában álló Szirmay–Waldbott-kastély, amelynek története a 18. századig vezethető vissza.
A Szirmay család 1694-ben szerzett szőlőbirtokokat Tolcsván, majd a következő évtizedekben a község meghatározó birtokosává vált. A mai kastély helyén a 18. században már nemesi rezidencia állt, amelyet később többször átalakítottak és kibővítettek.
Az épület a 19. században nyerte el klasszicista jellegét. Szirmay István 1878-ban vagy 1879-ben adta el a birtokot báró Waldbott Frigyesnek, aki nagyszabású átépítésbe kezdett. A kastélyt új szárnyakkal bővítették, belső tereit pedig a kor főúri ízlésének megfelelően alakították át.
Ekkor készültek a kastély legértékesebb helyiségei közé tartozó könyvtár és nagyszalon neoreneszánsz faburkolatai, faragott mennyezetei és intarziás parkettái. A reprezentatív termek a család társasági életének fontos helyszínei voltak.
Waldbott Frigyes 1923-ban bekövetkezett halála után fia, Waldbott Kelemen örökölte a tolcsvai birtokot. A család a második világháború végéig lakta a kastélyt, amelyet később államosítottak. Az épületben 1948-tól általános iskola működött.
A kastély déli szárnyának felújítása 2015-ben valósult meg, és az épület látogatóközpontként nyitotta meg kapuit.
A kastély- és családtörténeti kiállítás a Szirmay és a Waldbott család életét, a nemesi háztartások működését és a főúri társasági szokásokat mutatja be. A látogatók megtekinthetik a történelmi belső tereket, a családtagok portréit és a régi fényképek alapján kialakított kiállítási részleteket.
Az egyik teremben Tolcsva egykori kastélyainak és kúriáinak történetét is feldolgozták. Az 1866-os kataszteri térképre épülő interaktív bemutató segítségével a ma is álló és az azóta elpusztult nemesi rezidenciák egyaránt megismerhetők.
A kastélyt park veszi körül, ahol az egykori kert idős fái közül is fennmaradt néhány.
Tolcsva másik látogatható kastélya az egykori Dessewffy-kastély, amely ma Helia-D Herba-kastély néven működik. A felújított épületben kastély- és kozmetikatörténeti kiállítást rendeztek be.
A tárlat első része az épület történetével és egykori tulajdonosaival foglalkozik. A látogatók megismerhetik a Bónis, a Szirmay és a Dessewffy családhoz kapcsolódó történeteket, valamint az egykori főúri lakóhely néhány jellegzetes helyiségét.
A kiállítás másik témája a szépségápolás története. Régi kozmetikai eszközök, különböző korszakokból származó kozmetikumok és a készítésükhöz használt berendezések mutatják be, hogyan változtak a testápolási szokások a 19. század végétől a 20. század második feléig.
A kastélyban kozmetikumkészítő műhely is működik, ahol előzetes bejelentkezéssel foglalkozásokon lehet részt venni. Az épülethez gyógynövényes bemutatókert tartozik, amely a szépségápolásban felhasznált növényeket ismerteti meg a látogatókkal.
A település egyik legrégebbi épülete a Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templom. A gótikus eredetű templom a 14. században épült, majd a későbbi évszázadokban többször átalakították.
Építészeti különlegessége, hogy tornya nem a főhomlokzat előtt, hanem a templomhajó oldalán áll. A torony fagalériája és zsindelyfedésű sisakja a 18. századi barokk átépítés emléke. A belső teret színes üvegablakok és mennyezeti freskók díszítik.
A templom egyik legrégebbi értéke az 1655-ben öntött harang, amely Eperjesen, Wierd György harangöntő műhelyében készült.
A templom történetéhez egy különleges esemény is kapcsolódik: 1806 márciusában, a magyar Szent Korona szállítása során rövid ideig itt őrizték a koronázási ékszereket.
A reformáció a 16. században jelent meg Tolcsván. A református gyülekezet működését már 1563-ból származó okiratok igazolják. A közösség egy ideig a középkori templomot használta, amely a vallási viszonyok változásai során többször gazdát cserélt.
Miután a reformátusok elveszítették korábbi templomukat, 1714-től egy présházból kialakított imaházban tartották istentiszteleteiket. Ez az épület 1864-ben leégett, helyén még ugyanabban az évben megkezdték a ma is álló református templom építését, amely 1869-re készült el.
A templom belső terének jellegzetes eleme a szőlőlevelekkel és szőlőfürtökkel díszített szószék.
Tolcsván görögkatolikus templom is található. A közösség kialakulása a 18. században betelepülő ruszin és görög lakossághoz kapcsolódik. A helyi lelkészséget a fennmaradt feljegyzések szerint 1745-ben alapították.
Tolcsva a tokaji borvidék egyik régi szőlőtermelő települése. A környező domboldalakon elsősorban furmintot és hárslevelűt termesztenek, a föld alatt pedig kiterjedt pincerendszerek húzódnak.
A pincék jelentős része vulkáni eredetű kőzetbe vájt járatokból áll. Az állandó hőmérséklet és a magas páratartalom kedvez a borok hosszú érlelésének. A falakon megtelepedő fekete nemespenész, a Cladosporium cellare a tokaji pincék jellegzetes képződménye.
A tolcsvai pincék közül az Oremus pincerendszere különösen jelentős. A több bejárattal rendelkező, összekapcsolódó föld alatti járatok egykor különálló családi pincék lehettek. Az évszázadok során kialakult pincerendszer ma is a tokaji borkészítés fontos helyszíne.
Tolcsva borászati örökségének nemzetközi jelentőségét mutatja, hogy az Oremus pincéi és a Tolcsvai Bormúzeum történelmi pincéi a Tokaj-hegyaljai világörökségi helyszín külön nevesített elemei közé tartoznak.
A helyi szőlőművelés és borkészítés múltját a Bormúzeum és Borászati Kultúra Háza mutatja be. Az intézmény 2007 augusztusában nyílt meg az egykori Constantin-ház felújított épületében.
A földszinti kiállításon régi szőlőművelő és borászati eszközök láthatók. A gyűjtemény jelentős része helyi felajánlásokból származik, így olyan tárgyakat is őriz, amelyeket korábban a környék szőlősgazdái használtak.
Az emeleti termekben helytörténeti és művészeti kiállításokat rendeznek. Itt kapott helyet a 2014-ben megnyílt „Élő múlt” című fotókiállítás is, amely régi és újabb felvételek segítségével mutatja be a település változásait.
A múzeum kulturális rendezvényeknek és közösségi programoknak is helyet ad.
A község központjában, a kastélypark közelében található tájház a régi falusi élet körülményeit mutatja be. Az épületet az önkormányzat 2013-ban újította fel, berendezését helyi lakosok közreműködésével állították össze.
A házban a hagyományos tisztaszoba–konyha–kamra elrendezés látható. A tisztaszobát elsősorban ünnepi alkalmakkor használták, itt őrizték a család értékesebb tárgyait is. A konyhában zajlott a mindennapi élet jelentős része, míg a kamra az élelmiszerek tárolására és szükség esetén alvóhelyként szolgált.
A korabeli bútorok, háztartási eszközök és használati tárgyak a 19–20. századi zsellércsaládok életkörülményeit idézik fel.
Tolcsva a Zempléni-hegység déli előterében, a Tolcsva-patak völgyében fekszik. A községet szőlőültetvényekkel borított domboldalak és erdős magaslatok veszik körül.
A történelmi központban a kastélyok, a templomok és a régi lakóházak egy része gyalogosan is felkereshető. A település utcáin sétálva több helyen megmaradtak a hagyományos kőkerítések és gazdasági épületek, a magasabban fekvő utcákból pedig a környező szőlőhegyekre is kilátás nyílik.
Tolcsva a környék további látnivalóinak felkereséséhez is megfelelő kiindulópont. A közeli Erdőhorváti és Olaszliszka mellett Sárospatak történelmi emlékei, valamint a Zempléni-hegység kirándulóhelyei is könnyen elérhetők.