Itthon
Bár mérete viszonylag kicsi – mindössze néhány száz méter hosszú –, földtani, régészeti és természetvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Meredek falú, karsztos aszóvölgye jól látható módon őrizte meg az évmilliók során kialakult geológiai formákat, miközben a középső paleolitikum egyik jelentős magyarországi lelőhelyeként is ismert.
Annak ellenére, hogy az M7-es autópálya kettészeli, a völgy természetes karaktere nagyrészt fennmaradt. Ma már helyi védettséget élvez, valamint része az európai Natura 2000 hálózatnak is. A Fundoklia-völgy olyan ritkaság, ahol a földtörténeti múlt, a neandervölgyi vadászok nyoma és a védett élővilág találkozik – Érd városrészeihez közel, könnyen megközelíthető helyen.
A Fundoklia-völgy földtani alapját szarmata mészkő alkotja, amely a miocén korban, körülbelül 12-13 millió évvel ezelőtt rakódott le a sekély Pannon-tenger fenekén. A mészkőrétegekben ma is megfigyelhetők a tengeri eredetű fosszíliák: kagylók, csigák és egyéb mészvázas élőlények maradványai.
A völgy nem klasszikus vízmosás, hanem karsztos aszóvölgy – olyan mélyedés, amelyet egykor víz formált, de ma már nem rendelkezik állandó vízfolyással. A völgyet valószínűleg a késő harmadidőszakban, a pliocén vagy pleisztocén idején lezúduló csapadékvíz alakította ki, a mészkő természetes repedéseit kihasználva. Az erózió nyomai ma is jól láthatók: omladékos sziklafalak, kőlépcsők és mészkőbordák tagolják a tájat.
A Fundoklia-völgy a Tétényi-fennsík egyik jól megközelíthető és látványos szarmata mészkőfeltárása, így geológusok és természetjárók számára egyaránt értékes célpont.
A völgy nemcsak földtani, hanem régészeti szempontból is rendkívüli jelentőségű. Az 1963-1964-ben végzett feltárások során a régészek egy középső paleolit kori vadásztelep nyomait azonosították a völgy északi részén.
A leletanyag több tízezer csontmaradványt tartalmazott – köztük barlangi medve, gyapjas orrszarvú, rénszarvas, mamut és barlangi oroszlán maradványait –, valamint pattintott kőeszközöket, amelyek a Charentien kultúrához köthetők. Ez a kultúra a neandervölgyi ember egyik régészeti hagyatéka, és a Kárpát-medencében mindeddig egyedülálló leletként tartják számon.
A lelőhely jelenleg régészeti védelem alatt áll, közvetlenül nem látogatható. A tanösvény azonban közel vezet hozzá, és az információs táblák segítségével bepillantást enged a helyszín múltjába.
A Fundoklia-völgyet 1999 óta helyi jelentőségű védett természeti területként tartják nyilván, 2004-től pedig része a Natura 2000 hálózatnak. A völgy különleges mikroklímája, napsütötte mészkőlejtői és változatos felszíni formái számos ritka faj számára kínálnak ideális élőhelyet, így botanikai és zoológiai szempontból is kiemelkedően értékes területről van szó.
A botanikai felmérések szerint a völgyben eddig 317 hajtásos növényfajt azonosítottak. Ezek közül 33 faj védett, két faj pedig fokozottan védett státuszt élvez. Utóbbiak közé tartozik a magyar gurgolya (Seseli leucospermum) és a Szent István-szegfű (Dianthus plumarius ssp. regis-stephani), de rendszeresen előfordul a turbánliliom (Lilium martagon) és a törpe mandula (Prunus tenella) is. Tavasszal a völgy sziklagyepjeit virágzó árvalányhaj és naprózsa borítja, míg nyár elején a törpe mandula rózsás virágzása teszi különlegessé a tájat.
Az állatvilág szintén gazdag és sokszínű: eddig 58 védett faj jelenlétét dokumentálták a területen. A hüllők közül rendszeresen megfigyelhető a pannon gyík és a zöld gyík, a madarak közül pedig olyan védett fajok fészkelnek vagy táplálkoznak itt, mint a gyurgyalag és a kuvik. A rovarvilág is figyelemre méltó, különösen a nappali lepkék és futóbogarak közösségei, köztük a fokozottan védett magyar futrinka (Carabus hungaricus). A mészkőlejtők, löszpusztagyepek és völgyalja erdők mozaikja egész évben változatos megfigyelési lehetőséget kínál a természet iránt érdeklődők számára.
A Fundoklia-völgy déli részén 2009-ben tanösvényt alakítottak ki, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a látogatók testközelből ismerjék meg a terület geológiai, botanikai és régészeti értékeit. Az útvonal két eltérő jellegű szakaszból áll: a hosszabb, mintegy 1100 méter hosszú ösvény a fennsíkon, a szárazgyepi élőhelyek között vezet, keskeny, körülbelül harminc centiméter széles nyomvonalon, míg a második, 600 méteres szakasz a völgy alján húzódik, gyertyános-tölgyes erdőben, ahol a terep már meredekebb, árnyasabb, nedvesebb mikroklímájú.
A két szakasz együtt körülbelül 1700 méter hosszúságú, bejárása kényelmes tempóban háromnegyed órától egy óráig terjedő időt vesz igénybe. A tanösvény jól jelzett, több ponton kihelyezett táblák segítik a tájékozódást és a látottak értelmezését. Az ösvényen tizenkét állomás kapott helyet, amelyek tematikusan mutatják be a Fundoklia-völgy különböző arculatait. A bányászat és a szarmata mészkő építőanyagként való hasznosítása éppúgy megjelenik, mint az őskori vadásztelep régészeti jelentősége, a löszpusztagyep, a törpe mandulás élőhely vagy a naprózsás sziklagyep. Bemutatásra kerülnek továbbá a völgy geomorfológiai formái, a lejtők kőlépcsői, a különböző talajszintek, valamint a völgyvégben található gyurgyalag-telep is, amely a terület egyik leglátványosabb élőhelye.
A tanösvény három különböző utcából közelíthető meg: a Dévai utca felől indul az első állomás, míg a Hargitai és a Hegyalja utcánál ér véget. A bejáratok minden esetben mészkősáncokon átvezető falépcsőkön keresztül vezetnek a védett területre. Fontos tudnivaló, hogy a tanösvény kizárólag gyalogosan járható; motorral, kerékpárral és lóháton közlekedni szigorúan tilos.
A Fundoklia-tanösvény nem csupán kirándulóútvonal, hanem valódi szabadtéri tanterem: olyan ismeretterjesztő élményt kínál, ahol a geológia, a botanika, a zoológia és az őskor egyaránt megelevenedik – mindez Budapest szomszédságában, alig félórányi távolságra.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!