A Karcagi Zsinagóga a város különleges műemléke, melyet virtuálisan is be lehet járni.

Karcag egyik kiemelkedő látnivalója a megye utolsó, eredeti funkcióját mindmáig betöltő izraelita temploma, a több mint 120 éves Zsinagóga, amely hűen tükrözi a helyi zsidó közösség történelmét és identitását. A zsinagóga a “Tisza-tavi templomok útja” projekt részeként újult meg, és látogatóbarát elemekkel bővítve gazdag programot kínál a turisták számára.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, és a környező településeken 1848-ban kezdtek megtelepedni a zsidó lakosok.
A Karcagi Zsidó Hitközség 1855-ben alakult meg, templomát Blaum Bolgár tervei alapján építették 1898-99-ben. Rabbijukká Hirsch Márkot választották, aki négyévi tevékenység után szülőfalujában, Tiszabőn folytatta munkásságát, majd prágai, később hamburgi főrabbi lett. A zsinagóga alaprajza téglalap formájú, felépítése egy nyeregtetős főépületből és egy előépítményből áll. A főbejárat feletti, az oldalszárnyak és az oldalhomlokzat nagy emeleti ablakai patkóíves záródásúak. A főbejárat két oldalán, az oldalszárnyakon mellékbejáratok találhatók, felettük Dávid-csillaggal díszített kerek ablakok helyezkednek el, melyek a zsidóság vallásos jelképeit ábrázolják. A templombelsőben is megjelenik a Dávid-csillag, a karzatokat tartó öntöttvas konzolok mintázatában.

A Hitközség kis lélekszáma miatt istentiszteletet évente a Mártír Megemlékezések és a Nagyünnepek alkalmával tartanak. A mártírhalált szenvedettek emlékét a templom előcsarnokában a Mártír Emlékfalba felvésett nevük és a temetőben felállított Mártír Emlékoszlop őrzi. A zsinagóga ülésrendre vonatkozó szabályai szerint a vallási összejöveteleken a férfiak és a nők külön-külön részben foglalnak helyet, ez azonban a látogatókra nem vonatkozik.

A zsinagógák tulajdonképpen a kétezer éve lerombolt jeruzsálemi Szentélyt hivatottak valamilyen tekintetben helyettesíteni, ugyanis a  Szentély lerombolásával megszűnt az áldozati szertartás, helyét az együtt imádkozás vette át, és különböző közösségi eseményeken történő részvétel. A zsinagógák nem csak spirituális szempontból tekinthetők a lerombolt jeruzsálemi Szentély “utódjának”, a zsinagóga egyes elemei szintén emlékeztetnek az egykor állt Szentélyre. Így például minden zsinagóga központi eleme a Tóraszekrény, vagy Frigyszekrény, melyben a Tóratekercseket tárolják. Ugyanígy minden zsinagógában van Tóraolvasó asztal, ahol a Tórából való nyilvános felolvasás kap helyet, párhuzamban a Szentélyben egykor állt áldozati oltárral. A Szentélyben a nők elkülönülve voltak a férfiaktól, a zsinagógákban is van külön férfi és női rész. Végül csakúgy, mint ahogy a jeruzsálemi Szentélyben mindig égett a tűz az oltáron, így a zsinagógákban most is található egy örökmécses.

Siratófal, a jeruzsálemi óváros vallási emlék-együttesének, a Templom-hegynek a része, az egykori jeruzsálemi Szentély egyetlen megmaradt része, a zsidó vallás legszentebb helye, történelmük és identitások egyik legfontosabb helye.

Az Első Templomot Dávid király kezdte építeni i.e. 1000 körül, melyet fia Salamon fejezett be. A templom legbelső részében, a „Szentek Szentjében” őrizték a Mózesi törvényeket, a Tórát. A templomot a babiloniak rombolták le i.e. 586-ban, a zsidókat elhurcolták földjükről, majd közel két évszázadon át tartott a különböző csoportok visszatérése a babiloni fogságból.

A Második Templomot a babilóniai fogságból hazatérő zsidók ugyanazon a helyen építették újjá. Heródes király a Templomot i.e. 19 körül nagymértékben átalakította, és a hegyet megerősíttette egy fallal, amely ma részben megegyezik azzal, amit Nyugati falnak vagy Siratófalnak neveznek. A Második Templomot a terjeszkedő Római Birodalom i.sz. 70-ben pusztította el és a zsidókat kitiltották Jeruzsálemből. A Siratófal nem más, mint a Heródes által épített támfalak maradványa, a legközelebbi hely ahhoz, ahol valaha a két Templom állt és a vallásos zsidók naponta imádkoznak újraépüléséért.

Nyitvatartás: Előre egyeztetett időpontban látogatható