Meggyes Csárdamúzeum, Tiszafüred
Tiszafüred, Meggyes Csárdamúzeum
A Meggyes Csárdamúzeum a múltat, a régi világ emlékét őrzi a Hortobágy nyugati kapujában.
Tiszafüred építészeti örökségei közül kiemelendő a Meggyes-csárda, amelyet 1760 és 1770 között építettek, ami a csendőrjárőrök éjszakai találkozóhelye volt, így nem sok betyártörténet kötődik hozzá. Egykoron Tiszafüred és Kócs határát jelölte a Meggyes halom, amelynek határában a 17. század utolsó évtizedeiben csárda épült. Egykor erre vezetett a hortobágyi pusztán átvezető fő közlekedési útvonal, a Sóút, melyek közül nevezetes volt a „Magyar szürke hajtóút” , ahol csárdák létesültek. Ezeken az utakon nem csak a hajcsárok, hajdúk és kereskedők közlekedtek, hanem diákok és művészek is. A hajtóutak mentén nem csak termékek, hanem népszokások, hagyományok, kultúrák is találkoztak, cserélődtek.
A Meggyes Csárda Tiszafüred-Kócson található a Meggyes-halom tövében, mely az egyik utolsó hírmondója a XIX. század közepén még működő közel 40 hortobágyi csárdának. A környéken számos csárda épült a XVIII. században, amelyek közül a Meggyes Csárda mint csárdamúzeum a Hortobágyi Nemzeti Park kultúrtörténeti emléke.
A Csárdamúzeum korhűen helyreállított épület, három helyisége és belső berendezése a XIX-XX. századfordulós hortobágyi csárdák hangulatát idézi. Az 1880-as években került magánkézbe, legnevesebb gazdája a híres pásztorfamília, a Czinege család volt. A pitvarban a szabadkémény alatt tüzeltek, és innen fűtötték a szobát és az ivót is. A szoba a csárda tulajdonosának lakószobáját mutatja be ládával és komóddal. Az ivóban a falécekből épített kármentő (e mögé húzódott a kocsmáros, ha verekedés tört ki), a kecskelábú asztalok és a lócák idézik a régi kort. A fogason függő szűr, kalap, pásztorkellékek, a kármentőre akasztott kulacs a csárda egykori vendégeinek, a pásztoroknak és parasztembereknek voltak a használati eszközei.
A csárdát csak földúton lehet megközelíteni (Kócsújfalu, Szeghalmi út, Meggyes erdő), mely bejelentkezéssel látogatható.
A sóút
Tulajdonképpen nagy kereskedelmi útvonal, mely több is haladt anno az országban. A Duna jobb partján vezető „győri nagyút”, ami a hajóvontatók útja is volt egyben, vagy a Mészárosok útja, amin az Alföldről Bécs felé hajtották az eladásra váró marhákat.
Egy ilyen egykori sóút kiindulópontja volt Tiszafüred is, ahol a máramarosi sóbányákból, a Tiszán szállított sót rakodták ki és vitték tovább szárazföldi úton a Tiszántúl északkeleti vidékeire, vagy akár Budára. Ennek a Hortobágyot átszelő sóútnak a mentén épült meg később a 33-as főút. Az egyre élénkebbé váló forgalom szükségessé tette, hogy a sóút vonalán hidat építsenek a Hortobágy folyón, ez ma a Kilenclyukú híd, majd a 18. század elejétől kezdtek elterjedni az úton levők pihenését szolgáló csárdák. A puszta nyugati kapujában áll és ma is működik a 300 éves Patkós Csárda, a Kilenclyukú híd mellett álló Nagyhortobágyi csárda, amely már 320 éves, a Meggyes csárda pedig ma már magányosan áll a pusztában, ahol a múltat őrzi.
Látogatható a Hortobágyi Nemzeti Park által meghirdetett túraidőpontokban, vagy önállóan március és október között, de a látogatás előtt 2 nappal előzetes bejelentkezés szükséges. Tel.:52/589-000 (hétfő kivételével 9.00-15.45)
