Az Álmosdi csata emlékművét 1996-ban avatták fel a település határában, az egykori csata helyszínén.

Álmosd, Hajdú-Bihar vármegye keleti peremén, a román határ közvetlen közelében fekszik. Az Erdőspuszták néven is emlegetett táj északi részében, Kék-Kálló ér völgyében van a Hajdúsági Tájvédelmi körzet egyik legszebb nyírlápja, a Daruláp,  számos növényi ritkasággal. De a település nem csak erről híres, a falunak komoly irodalomtörténeti jelentősége van, hisz itt élt születésétől 6 éves koráig, majd újból 1812–1815 között a magyar Himnusz megalkotója, Kölcsey Ferenc, valamint itt zajlott magyar történelem első győztes csatája Bocskai István vezetésével.

Az Álmosdi csata emlékművét a település határában, az Almási-tó partján, az egykori csata helyszínén avatták fel 1996-ban, mely a Bocskai István fejedelem által vezetett szabadságharc egyik legmonumentálisabb emlékműve. A nyolc méter magas emlékmű főtömbjén Bocskai István lovas domborműve látható, körülötte körben elhelyezett köveken a csata jelenetei elevenednek meg. Az alkotás Győrfi Lajos szobrászművész által kőbe faragott szoborkompozíció, melyet helyben készített el. Hazánk egyik legmonumentálisabb emlékművének felirata: „E helyen vívták Bocskai István hajdúi a függetlenségi harc első győztes csatáját. 1604. október 15.”

Bocskai István neve napjainkra elválaszthatatlanul összeforrt az általa vezetett szabadságharccal és a Habsburgoktól független Erdély ideájával. A nemes úr pályafutása jelentős részében a császári dinasztiával rokonszenvező párt vezéralakjaként tevékenykedett. Bocskai politikai nézetei döntő szerepet játszottak abban, hogy Erdély az 1590-es évek elején szövetséget kötött a Habsburgokkal, de az 1600-as évek elejére állandósuló zűrzavar és a felperzselt, nyomorgó Erdély látványa megingatta hitét.

Nem sokkal azután, hogy sérelmezte Basta tábornok  kegyetlenkedéseit, a császári hatóságok Prágába internálták őt, ahonnan 1604-ben térhetett haza, és ezután visszavonult a politikától és bihari birtokain telepedett le. A török területre menekült bujdosók nevében Bethlen Gábor arra biztatta, hogy álljon egy Habsburg-ellenes felkelés élére, és ehhez a török szövetségét helyezte kilátásba. Levelezésük – szándékosan vagy véletlenül – a kassai főkapitány, Belgiojoso kezébe került, aki már régóta leste az alkalmat, hogy lecsapjon Bocskaira. Giacomo Barbiano di Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány elrendelte Bocskai őrizetbe vételét és birtokai lefoglalását.

Bocskai – Habsburg-pártisága ellenére is – komoly népszerűséggel bírt Erdélyben, és lehetséges fejedelemként neve a Portán is felmerült, ám vélhetően azután sodródott csak a szervezkedés élére, hogy vizsgálat indult ellene. Bocskai bebizonyította, hogy mégsem „botcsinálta felkelővezér”, mivel nem bízott a tisztességes eljárásban, ezért ahelyett, hogy Belgiojoso hívására Rakamazra utazott volna, hajdúkapitányaival felkészült a várható támadásra.

1604-ben Bocskai a lakosság elkeseredettségére alapozva felkelést szervezett, amelyhez megnyerte az addig császári zsoldban álló hajdúkat. 1604. október 15-én hajdúi és a csatlakozó jobbágyok élén Álmosdnál megverte Belgiojoso seregeit, majd elfoglalta Debrecent és Kassát, 1605 nyarán nagyobb csata nélkül a Dunántúlt is, és a hajdúk már Bécset fenyegették. A felkelést lezáró bécsi békét 1606. június 23-án kötötték meg. A béke biztosította a magyar rendek jogait, a vallásszabadságot, Magyarország önállóságát a Habsburg-birodalmon belül és elismerte Erdély függetlenségét, és a hét tiszai vármegyét Bocskai élete tartamára Erdélyhez csatolta.

Bocskai István, Magyarország és Erdély fejedelme, az első Habsburg-ellenes magyar szabadságharc vezetője, kevéssel élte túl a békekötést, 1606. december 29-én Kassán hunyt el.