Szent Jakab apostol-plébániatemplom Lébény
Magyarország ékes román stílusú gyöngyszeme, az Árpád-kori Szent Jakab apostol-plébániatemplom Lébényben.
Lébény főterén áll hazánk egyik legjelentősebb műemléke, a XIII. század elején épült Szent Jakab templom, egykori bencés apátsági templom és középkori monostor.
Bár a történelem viharai nyomokat hagytak az elmúlt több mint 800 év alatt az épületen, ennek ellenére ma is épségben, méltóságteljesen emelkedik ki környezetéből.
Magasztosak a faragott kváderkövekből épített falak, s ezt csak fokozza a két kapuzat látványa, melyeknek korabeli díszítőmotívumai szemet gyönyörködtetőek.
A templomot építtető, előkelő, magas méltóságokat viselő család bőkezű adományainak és az építőmesteri tudásnak köszönhetően a templombelső is lenyűgöző. A belépőt óhatatlanul megérinti és elmélyülésre készteti látványa.
A falak nemes egyszerűségével harmonikus egységet alkotnak a díszes faragott oszlopfők, az eredeti keresztboltozatok, valamint a XIX. századi alkotóműhelyből kikerült gyönyörű megmunkálású, fából készült faragott oltárok.
Már egy 1267-es okiratban olvasható, hogy a községben (az I. világháborús emlékmű mellett) Szent Margit tiszteletére emelt templom állt, melyet a helyi egyházközség használt. A Szent Jakab templom szerzetesi templom volt. Tehát a Szent Margit templom is román kori templom volt, s ugyanolyan kőhasábokból építették mint a kolostortemplomot. Legutolsó felújítására az 1674-ben történt felszentelése előtt került sor. Ez a templom fokozatosan elpusztult. A helyi egyházközség, a jezsuiták feloszlatását követően használaton kívül maradt, Szent Jakab templomot vette át.
Az öreg plébániát, ma zarándokház, a középkori bencés apátság régi épületének egy részének alapjára építették. Az első apát Lénárd volt, akit 1219-ben már említenek. Maga a templom már 1206-ban állt.
Lébényt a bencések 1529-ben hagyták el. Lébény sorsa a pannonhalmi főapátságtól függött. Mivel 1550 után Pannonhalmát több ízben is bevették és elfoglalták a törökök, a volt lébényi apátság tulajdonosai is gyakran változtak. Végül 1638-ban császári megerősítéssel a jezsuita szerzetesek tulajdonában került az apátság. A felújított középkori kolostorba lábadozóikat, öregjeiket és üdülőket helyeztek el. Különösen iskolai szünetekben szeretett itt tartózkodni a győri ház, juniálisaikra meghívták a bencés rend képviselőit is. A törökök 1683-ban felégették az épületet és csak kiűzésük után épült újjá a kolostor barokk stílusban. A jezsuitákat pápai rendelet alapján 1773-ban feloszlatták, birtokaik az államkincstárba kerültek.
Később a kolostor megmaradt részét 1838-ban plébániává alakították át, ahol helyet kapott a helyi katolikus egyházközség plébánosa.
