A kemecsei Helytörténeti Múzeum a Rétköz emlékezete, amely komplex élményt nyújt a látogatóknak.

Kemecse a Nyírség és a Rétköz határán fekvő település, amelynek első írásos említése 1222-ből, a Váradi Regestrumból származik. A jelentős történelmi múlttal rendelkező, mezőgazdasági jellegű kisváros nevét valószínűleg első birtokosáról, a Kemechey családról kapta. A família a környék egyik legnagyobb földesura volt, majd az 1770-es évektől királyi adomány és nőági öröklés révén a birtokon a Megyery család, valamint a Niczky és a Csepei kisnemesi család osztozott. Kemecse történetében ma a Répásy család neve a legismertebb, de a Kriston, a Krasznay és a Szikszay család is meghatározó szerepet játszott a település gazdasági és társadalmi életében. Emléküket a Helytörténeti Gyűjtemény külön szobával és számos relikviával őrzi.

Kemecse történelmi emlékei a város Helytörténeti Gyűjteményében összpontosulnak, bemutatva a térség gazdag múltját a kőkorszaktól az Árpád-korig. Kiemelkedőek a rétközi 18–19. századi használati eszközök, az 1848–49-es szabadságharc relikviái, valamint az első világháborús emlékek. A város múltjának teljesebb megismeréséhez érdemes ellátogatni a Helytörténeti Múzeumba, amely Kemecse egyik legfontosabb kiállítóhelye.

A Helytörténeti Múzeum gazdag, kilenc helyiségből álló állandó kiállítása a település és a Rétköz történetét öleli fel a kőkorszaktól egészen a modern korig. A gyűjtemény alapjait a település lelkes pedagógusai – Kozma István igazgató, Kozma Sándor magyar–történelem szakos tanár és szakfelügyelő, valamint Hagymási Erzsébet történelemtanár – hozták létre. A honismereti szakkör tagjaival együtt járva a falut és annak határát, összegyűjtötték a múlt emlékeit. A múzeum egykor az Arany János Általános Iskola épületegyüttesében kapott helyet, ma pedig önálló kiállítótérként működik a Móricz Zsigmond utca 1. szám alatt.

Az állandó kiállítás főbb részei

A Régészeti leletek korszakra bontva mutatják be a Rétköz földjének rendkívül gazdag leletanyagát. Itt láthatók a csiszolt kőbalták és pattintott kovaeszközök, amelyek az első földművelő közösségektől származnak, valamint az évezredekkel ezelőtt készült agyagedények is. A gyűjtemény egyik legjelentősebb része a honfoglalás kori sírok feltárásakor előkerült bronz hajkarikákból, gyöngyökből, ruhadíszekből, nyílhegyekből és más harci eszközök maradványaiból áll. A leletek jelentős részét dr. Bene János történész-muzeológus és munkatársai, a Jósa András Múzeum szakemberei dolgozták fel, így a kiállítás szakmailag hiteles képet ad a környék több ezer éves múltjáról.

A Rétközi életmódot bemutató kiállítási részleg az egyik leghangulatosabb egység, hiszen a mocsaras, vizes lápvilág és az ott élő emberek különleges együttélését mutatja be. Mivel a Rétköz a folyószabályozások előtt hatalmas mocsárvilág volt, a mindennapok szorosan a vízhez kötődtek. A mocsárvilág lakói számára a nád és a gyékény, vagyis a pákászfű nemcsak alapanyagot, hanem a megélhetés és a túlélés eszközét is jelentette. A nád- és gyékénymunka kiemelt része a kiállításnak: láthatók itt népi halászati eszközök, például varsák, szákok és emelőhálók, valamint a konyhai munka fontos kellékei, a szakajtók és kosarak. A szövőszékeken készült gyékényszőnyegek, lábtörlők és falvédők szintén ezt a világot idézik meg.

Az 1848–49-es emlékek című kiállítási egység a Helytörténeti Gyűjtemény egyik legfontosabb történelmi része, amelyben Répásy Mihály tábornok és Krasznay Péter honvédhadnagy relikviáit őrzik. Ez a részleg nemcsak tárgyakat mutat be, hanem a két katona személyes sorsát is közelebb hozza a látogatókhoz.

Répásy Mihály a szabadságharc egyik legkiválóbb lovassági parancsnoka volt. 1849-ben kolerában hunyt el, így elkerülte az aradi megtorlást, emlékezetét azonban a város hűen őrzi. A kiállítás központi eleme a tábornokot ábrázoló festmény és a családi címer, emellett emlékérmek, iratok és másolatok is láthatók, amelyek katonai pályafutását, vezérőrnagyi kinevezését és a hadsereg szervezésében betöltött szerepét dokumentálják.

Krasznay Péter a helyi nemesség tagjaként harcolt a szabadságharcban, és emlékezete szorosan összefonódik a helyi közösség identitásával. A gyűjtemény egyik legértékesebb darabja az eredeti díszkardja, amely a tiszti rang és a katonai erény szimbóluma volt.

A Megyery-emlékszoba méltóképpen egészíti ki a Répásy- és Krasznay-emlékeket. A termet 2019. november 2-án rendezték be a család féltve őrzött emlékeiből. Az eredeti berendezési tárgyakat a család ajánlotta fel a városnak; ezek a Megyery família mindennapjait és társadalmi rangját tükrözik. A történelmi dokumentumok egy ezeréves családtörténet emlékeit őrzik, a honfoglalástól napjainkig. A szoba egyik legkiemelkedőbb darabja egy nagy értékű festmény, amely Répásy Mihály tábornok nagymamáját ábrázolja, jelképezve a két nemzetség összefonódását.

A Világháborús tárlat megrázó és hiteles keresztmetszetet ad a 20. század két világégésének helyi eseményeiről.
Az I. világháború emlékei című rész a monarchia korabeli Kemecse világát és a frontok valóságát idézi meg. Eredeti rohamsisakok, gázálarcok, kulacsok és dögcédulák láthatók itt, míg a háború borzalmait a tábori postai levelezőlapokra írt üzenetek teszik különösen személyessé. Ezeket a fronton harcoló kemecsei férfiak küldték haza szeretteiknek.
A II. világháború és a front átvonulása részleg Kemecse 1944-es eseményeit dolgozza fel. Magyar, német és szovjet katonai eszközök, fegyvermaradványok, valamint a háborúban részt vett helyi lakosok katonakönyvei, jelvényei és érdemrendjei láthatók itt, amelyeket a családok ajánlottak fel a múzeumnak.
A Hadifogság és emlékezet című tárlat külön figyelmet szentel a hadifogságba esett kemecseieknek. A hazatérők személyes tárgyai mellett a tablókon azoknak a helyi hősöknek és áldozatoknak a nevei is olvashatók, akik soha nem tértek vissza.
A gyűjtemény része a Holokauszt emlékezete is, amely az egykori zsidó lakosok tárgyi emlékein keresztül mutatja be a közösség pusztulásának tragédiáját.

Az Iskolatörténeti kiállítás a gyűjtemény egyik legkedveltebb része, amely nosztalgikus időutazásra hívja a látogatókat a 19. század végétől a 20. század közepéig. A múzeum egyik sarkát úgy rendezték be, mintha megállt volna az idő: eredeti, ferde lapú, tintatartó mélyedéssel ellátott padok, palatáblák és más korabeli tárgyak idézik fel a régi iskolák világát. A vitrinekben a mindennapi tanulás eszközei sorakoznak: mártogatós tollak, tintatartók, kézzel írt régi füzetek, sárgult lapú olvasókönyvek, hittankönyvek, régi földgömbök, a történelmi Magyarországot ábrázoló falitérképek és természettudományi szemléltető táblák. A kiállítás nemcsak a tanítást mutatja be, hanem a korabeli közösségi életet is: megtalálhatók itt a Levente-mozgalom és a cserkészet egyenruhái, jelvényei és zászlói. A régi tablóképeken a kemecsei családok ma is gyakran felismerik felmenőiket.

A Néprajzi gyűjtemény a paraszti kultúra és a mindennapi munka világát tárja a látogatók elé, különös tekintettel a mocsaras Rétköz és a mezőgazdasági síkság találkozására.
A kenderfeldolgozás és a szövés-fonás anyaga az egyik leggazdagabb egység: megismerhető benne a kender töréséhez használt tiló, a tisztításhoz szükséges gereben, valamint faragott guzsalyok és rokkák sora. A terem egyik meghatározó darabja az eredeti fa szövőszék, amelyen vásznat, törölközőket és a híres rétközi hímzéssel díszített textileket készítették. A vitrinekben hímzett párnahajak, komatálkendők és díszes szakajtóruhák láthatók.
Az iparosok, kismesterségek szerszámai, eszközei külön csoportot alkotnak, amelyben a kovács, a bognár (szekérgyártó), valamint a csizmadia szerszámai láthatók.
Külön csoportot alkotnak az iparosok és kismesterségek szerszámai, köztük a kovács, a bognár és a csizmadia munkaeszközei. A Konyha és kamra világa című rész a hagyományos táplálkozás kultúráját idézi meg: cserépedények, mázas tálak, fa dagasztóteknők, díszes mézeskalácsformák, vajköpülők, régi vékák és mérlegek láthatók benne. A múzeum udvarán kaptak helyet a nagyobb mezőgazdasági eszközök, például a faekék, boronák, kézi cséplők, szecskavágók, valamint a szőlőművelés tárgyai. A néprajzi tárgyak jelentős részét helyi lakosok adományozták a múzeumnak, így szinte minden darabhoz kapcsolódik egy családi történet, amelyet a tárlatvezetők szívesen megosztanak a látogatókkal.

A kemecsei Helytörténeti Múzeumba több okból is érdemes ellátogatni. Ez nem csupán egy statikus kiállítás, hanem a Rétköz emlékezete, amely egyedülálló módon mutatja be a vízrendezések előtti világot. Aki kedveli a családias hangulatú, mégis szakmailag hiteles helyeket, ahol a tárgyakhoz valódi emberi sorsok és helyi történetek kapcsolódnak, annak Kemecse kiváló úti cél. A település nemesi kúriái a Nyírség értékes épített örökségéhez tartoznak, közülük több ma is áll. Ha pedig már Kemecsén járunk, érdemes a Rétköz vidékét is felfedezni: bár a táj nagy részét lecsapolták, a környék csatornái és egykori vízi világa ma is sok érdekességet tartogat a természetjáróknak.

Nyitva tartás:
Hétfő–csütörtök: 7:30–16:00
Péntek: 7:30–13:30
Hétvégén általában zárva tart, de csoportok számára előzetes egyeztetés alapján látogatható.