A Boldogi Tájház a település történelmi-néprajzi örökségét és a színpompás „Boldogi lakodalom” viseletét mutatja be.

Boldog Heves vármegye egyik leghűségesebb hagyományőrző faluja, amely Hatvantól 9 kilométerre délre helyezkedik el. A település neve különleges, első ismert írásos említése 1395-ből származik, Bodogazzonhothvana névalakban. A legenda szerint azért kapta a „Boldog” nevet, mert a török megszállás idején a falu lakossága Bonta nevű bírájának vezetésével a Zagyva és a Galga között elterülő mocsárvilág egyik szigetére menekült. Ott a bíró a botját leszúrva kijelentette: „Itt leszünk mi boldogok!” Így lett a település neve Boldog. A falu a török korban elpusztult, majd 1673 körül jórészt palócföldi magyarok és felvidéki tótok betelepítésével alakult újra. Lakói ma is őrzik hagyományaikat, vallva, hogy a hagyományok boldoggá tesznek. E történelmi-néprajzi örökségük legfőbb megtestesítője az 1871-ben épült tájház, amelyet mindmáig büszkén óvnak, s amely hírül adja az utókornak és az idelátogatóknak, hogyan éltek, dolgoztak, ünnepeltek az elmúlt évszázadokban.

A Boldogi Tájház 2017-ben elnyerte ,,Az Év Tájháza” címet, amely a falu lakóinak összefogásából és szülőfalujuk iránti szeretetéből jött létre. A tájházban található gyűjtemény őrzi a helyi népművészetet és mindazt a szépséget, amit az itt élt nemzedékek alakítottak ki. A műemlék jellegű épület egyik szobájának gerendájába vésett felirat szerint 1871-ben épült a helyi kovácsmester részére. Az 1930-as években tornáccal bővítették, a konyha tüzelőberendezését is megújították. Az elmúlt években jelentős fejlesztések zajlottak, amelyekkel mozgalmas közösségi színteret teremtettek.

Megújult kiállítás
Boldog ma kimagasló színvonalú kiállítással és gyűjteménnyel büszkélkedhet. A megújult tárlat 21. századi modern elemeket is tartalmazó enteriőrökkel és tematikus egységekkel várja az érdeklődőket. Két állandó kiállítás közül választhatnak a látogatók: az egyik Kunkovács László Kossuth- és Balogh Rudolf-díjas fotóművész és etnofotográfus néprajzi fényképeit mutatja be.

A viseletkiállítás anyaga a tájház leggazdagabb gyűjteménye, amely a lakószobában található. Az első tárlat a „Bölcsőtől a sírig” címet viselte, a jelenlegi pedig „…és Boldogon éltek” címmel a korabeli falu ünnepi viseletét mutatja be. A boldogi viselet a 20. század első harmadában élte virágkorát, s hasonlóságot mutat a galgavölgyi, főleg a turai és a herédi viseletekkel.

A Boldogi Hímzés a legújabb stílusú magyar hímzések fehéren maradt változata. Csak két ruhadarabra, a fehér gyolcs fej- és vállkendőre varrják. Boldogon a néphagyomány része, legyen szó kiskalászosról, nagykalászosról vagy lyukhímzésről. Ünnepnapokon, búcsúkon ma is hordják a hagyományos öltözetet.

A Boldogi Tájház a kiállításokon túl is sok érdekességet kínál. Az évszakhoz kötődő néphagyományokat néptáncbemutatóval és népdaltanítással színesítik a szervezők. Az itt élők szeretik a népzenét és a néptáncot, életben tartják a rájuk hagyott örökséget. A tájház egész éves rendezvénysorozata várja a látogatókat, ahol a gazdag hagyományőrző tevékenységek tovább élnek. Kiemelkedik közülük a „Boldogi lakodalom”, amely a település közösségi életének szerves része, és továbbéltetése példaértékű.

Hallottak a boldogi paprikáról? Boldogon a kertészkedés és a zöldségtermesztés, különösen a fehér és a piros paprika nevelése, a megélhetés egyik formája. Szezonban messziről piroslanak a paprikakoszorúk a házak udvarán, hiszen így szárítják a fűszernövényt.

Ismerik a boldogi nagyrózsát? Boldogon ez nem virágfajta, hanem sütemény: egy speciális sütőformával készített, olajban sült tészta. Látványos és ízletes édesség, amely régen a lakodalmak elengedhetetlen kelléke volt. A Boldogi Tájházban meghirdetett alkalmakon a látogatók maguk is elkészíthetik és megkóstolhatják a hagyományos süteményt, amely valójában egy különleges fánkfajta, Magyarország egyik legszebb és legkülönlegesebb édessége.

Nyitva tartás:Hétfő–vasárnap 8.00–16.00 óráig, bejelentkezés alapján.