Árpád Múzeum Ráckeve
Árpád Múzeum
Az Árpád Múzeum a vizuális-művészeti megmutatkozás kitüntetett helyszíne, ahol érinthető a közös történelmi múlt.
Ráckeve ősi, több népességű kisváros a Csepel-sziget déli részén a Duna két partján, szigetekkel szabdalt festői környezetben terül el. A múzeumalapítás gondolata először az 1870-es években vetődött fel, amikor Ludaics Miksa járásbíró magángyűjteményt hozott létre. A századfordulón, a gátépítési munkák során előkerült gazdag bronzkori régészeti leletek sürgették a múzeum megteremtését. Az évek során egyre gyarapodó gyűjtemény elhelyezésére a Művelődési Minisztérium 1961-ben a romos Savoyai-kastélyban jelölt ki egyetlen helyiséget e célra, majd egy évvel később engedélyezte a helytörténeti jellegű Árpád Múzeum működését. 1970-ben megkezdődött a kastély helyreállítása, de a szállodává alakuló épületben nem jutott hely a múzeumnak és ekkor határoztak arról, hogy önálló épületbe költöztetik a gyűjtemény.
Az Árpád Múzeum 1987 november 22-én nyitotta meg kapuit a Kossuth Lajos u. 34. sz. alatti kétszintes „Münich házban”, ahol végre láthatóvá vált a „Fejezetek a Duna menti múltból” címmel a gyűjtemény egy része. A tájmúzeum gyűjtőköre felöleli a volt ráckevei járás területét, melynek feladata a régészet, néprajz, történet és gyűjtőkörhöz kötődő képzőművészet gondozása.
A múzeum földszinti termeiben és az előtérben 2002. április 12-én nyílt meg, korszerű megvilágítású és installációjú „Valaki kell, hogy őrizzen…” címet viselő állandó kiállítás, ahol a régészeti emlékeken és kora középkori eszközökön keresztül követhető nyomon a város alapítása, másfél évszázados virágzása, a Csepel-szigethez köthető népi kultúra és hagyományos paraszti életmód változása.
A régészeti gyűjtemény szórványleletekből, terepbejárások anyagából és ásatás tárgyaiból tevődik össze, az őskortól a középkorig terjedően, melynek értékes darabja a Diocletianus-kori köpenycsattöredék, mely a császárválasztást sűríti tenyérnyi domborműbe.
A néprajzi gyűjtemény a hagyományos paraszti életmód tárgyi emlékein túl a mezővárosra jellemző kézművesség anyagát is magába foglalja. Ráckeve vonatkozásában gazdag a céhes gyűjtemény. Különösen két céh érdemel említést: a nagy múltú molnár céh és az országosan is kuriózumnak számító paraszt céh. Az ország utolsó tombácos vízimalma Ráckevén üzemelt. 1962-ben restaurálták, műemlékké nyilvánították, de 1967-ben megsemmisült. Mérethű makettje a kiállításon látható.
2010-ben a múzeum közreműködésével a Ráckevei Molnár Céh Alapítvány kezdeményezésére elkészült egykori helyén, a Duna parton egy rekonstruált és működőképes vízimalom.
A történeti gyűjtemény a leggazdagabb. Tucatnyi régi fegyver, több antik bútor mellett az újkor relikviái a legértékesebbek. Az alapítványtevő Ács Károly tárgyi emlékei jól egészítik ki a XIX. sz.-i polgárosodó Ráckeve kézzel fogható hagyatékát. Egyleti zászlók és pecsétnyomók, világháborús emlékek és a legújabb kor háromdimenziós hagyatéka található a gyűjteményben.
A fotótár több ezer fényképet számlál. A jelenlegi állandó kiállítás felvillantja a Duna menti múlt történetét, valamint időszakosan képzőművészeti tárlatok tekinthetők meg.
Nyitvatartás: Kedd-Vasárnap 9:00 – 17:00-ig.
Jegyárak: Teljes árú belépőjegy: 700 Ft., Kedvezményes árú belépőjegy (diák, nyugdíjas): 400 Ft., Családi belépőjegy: 1000 Ft., Összevont felnőtt jegy (múzeum, képtár, galéria): 1500 Ft., Múzeumi óra, tárlatvezetés: 3000 Ft.
