Sándor-Metternich Kastély Bajna
Bajna, 1105 26, 2525 Magyarország
A Gerecse vidék keleti részén, a bajnai birtokon 1720 körül épült vadászkastélyt a 19. századi átépítés keretében Hild József építész tervezte át.
A Sándorok lakhelye Bajnán a falu legmagasabb pontján álló kastély volt. Már a mohácsi csatavesztést megelőző századokban itt épített magának udvarházat a bajnai Both család, majd ezt a 18. század közepén Sándor Mihály alakítottá át főúri lakóhellyé.
Sándor Mihály nemcsak saját kényelmének biztosítására tette ezt, a kor szavát követte, hiszen Mária Terézia uralkodása alatt kezdte meg a vidéki magyar arisztokrácia barokk kastélyainak felépítését. A 19. században azután a francia forradalom polgári eszméinek hatására a felvilágosult előkelők már megvetettek mindent, ami az abszolutizmussal kapcsolatban volt, és társadalmi, politikai életükben is az angol mintákat kívánták követni.
Így az 1820-as évektől a korábban épített barokk kastélyokat klasszicista stílusban alakították át, mellé pedig hangulatos angolkerteket varázsoltak. Sándor Móric 1834-ben Hild József pesti építészt kérte, hogy a Sándorok ősi családi fészkét, amelynek falaira még nagyapja, Sándor Antal festetett nagy értékű barokk festményeket, alakítsa át a modern idők követelményeinek megfelelően. Hild megváltoztatta a kastély homlokzatát, ahová görög mintára készült oszlopok kerültek, amelyekből három előreugrott, kiemelve ezzel a kastély bejárati részét.
A főépület mögé vendégházból és gazdasági helyiségekből álló zárt épülettömb került, amelynek ölelésében az építész impozáns díszudvart alakított ki. A kastély mellett lévő angolparkba vadászház és pálmaház (orangerie) épült, ez utóbbi külön kazánnal melegített helyiségeibe a kor divatjának megfelelően egzotikus növényeket telepítettek.
A belső termek díszítésére is nagy gondot fordított Sándor Móric, ezzel a feladattal a milánói Scala díszlettervezőjét, Alessandro Sanquiricót bízta meg. A festő az egyik termet etruszk stílusban rendezte be, és ehhez alkalmazkodott a bútorzat festett díszítése is. Egy másik terem a „scala raffaelesca” nevet kapta, mert falfestményei a híres olasz festő, Raffael képeinek mintájára készültek. Ez utóbbi terem díszítését berakásos stukkókkal emelték, amelyeket Maria Piazza stukkátor készített el.
A kastély belső termein a fehér és az égszínkék volt az uralkodó, az etruszk szobát kivéve, ahol az egyiptomi stílusnak megfelelően több és erősebb szín került a falakra. Az ötvenkilenc szobabelső díszítésével 1842-ben készültek el a megbízott művészek.
A bútorok kiválasztásában Sándor Móric páratlan ízlése segített, aki Londonban készíttetett az egyes termek stílusához illő berendezést, a különböző kovácsoltvas építményeket pedig Bécsben rendelte meg. A számos értékes porcelán és festmény a Sándor család évszázadokra visszanyúló történetét idézte a látogatók elé.
A kastély közvetlen környezetét virágoskert díszítette, mellette feküdt a harmincholdnyi nagyságú angolkert, amelyet csak a birtokos itt tartózkodása esetén zártak el a falusiak elől.
A II. világháború a kastély teljes lepusztulását hozta. Először tábori kórház lett belőle, majd szükséglakások kaptak helyet falai között. A szocializmusban a helyi termelőszövetkezet irodája volt itt, később pedig gépállomás. A szomorú idők emlékét olyan játékfilmek őrzik, mint a Ménesgazda (1978) vagy a Szívzűr (1981).
A Nemzeti Kastélyprogram keretén belül „újjászületik”a bajnai Sándor–Metternich-kastély. A kastély ékessége lesz az unikális belső falfestések és díszburkolatok rekonstrukciója. A látogató megtekintheti a földszinti kiállításban elhelyezett eredeti miseruhákat, továbbá archív képeket, fotókat, interjúkat láthatnak a kastély történetéről, valamint egy animációs filmet is. A fénykor mellett megjelenik a pusztulás kora, a II. világháborút követő évtizedek.
Az emelet északi traktusa Sándor Móricról szól, a pipázó magánemberről, aki autodidakta módon tanult meg olaszul és franciául és maga is írt kisebb zeneműveket. A következő teremben Sándor Móric, mint vakmerő lovas jelenik meg. Ezt követően az „anglomán urat” ismerhetik meg, aki imádott vadászni, kártyázni és a bútorait Angliából rendelte.
A női szárnyban az „Ördöglovas” lánya, Sándor Paulina jelenik meg, aki a 19. századi közép-európai kultúrtörténet egyik legizgalmasabb személyisége volt. Franciaországban a császárnéval együtt diktálta a trendet, Bécsben – ahol emlékét ma utcanév őrzi – divatklubot alakított 1882-ben. Wagner neki ajánlotta egyik zongoradarabját, Edgar Degas pedig megfestette őt egy fénykép alapján. Az ő nevéhez fűződik az a bizonyos női párbaj is… Gróf Kielmannseggnével ugyanis összekülönböztek a bécsi zenei és színházi élet dekorációját illetően. A grófnő bécsi évei illusztrációkon és árnyjáték formájában jelennek meg a kiállításon.
Látható lesz a Metternich házaspár – Richard von Metternich és Sándor Paulina – nagyvonalú párizsi otthona és az érdeklődők egy diavetítést is megtekinthetnek a grófnő párizsi éveiről. Bárki beöltözhet majd korabeli jelmezekbe, hiszen Paulina az álarcosbálok nagyasszonya volt.
A kiállítás záró termét Metternich-Sándor Klementine és Franz-Albert von Metternich-Sándor emlékének szentelik a Nemzeti Kastélyprogram munkatársai. Ugyanitt interjúk láthatóak a ma is élő családtagokkal.
A felújított angolpark sétányokkal és tematikus játszótérrel várja az érdeklődőket.
