Két híd, egy különleges történet – a biatorbágyi viadukt

Itthon

2026. október 14. Halász Gabi Merkné Csiza Krisztina

Megosztás:

A Pest megyei Biatorbágy jellegzetes látnivalója a Füzes-patak völgye fölött átívelő vasúti viadukt. A 19. század végén épült hidak a magyar vasútépítészet értékes emlékei, amelyek ma kirándulóhelyként is ismertek. A viadukt elnevezés valójában két, egymás mellett álló völgyhidat takar, amelyek közül az egyik gyalogosan is bejárható.

A hidak mintegy 25 méteres magasságban ívelnek át a völgy fölött. Terméskő pilléreik és jellegzetes acélszerkezetük több mint egy évszázada meghatározza Biatorbágy látképét.

Két vasúti híd, több mint százéves történet

Az első völgyhíd 1883–1884-ben épült a Budapestet Béccsel összekötő vasúti fővonal részeként. A vasúti forgalom növekedésével szükségessé vált a pálya kétvágányúsítása, ezért 1898-ban egy második, az elsővel párhuzamos hidat is építettek.

Az új híd acélszerkezetét a MÁVAG készítette, diósgyőri acél felhasználásával. A két építmény jellegzetessége a terméskő pilléreken nyugvó, rácsos acélszerkezet, amelynek teherbírását az évtizedek során többször is növelték.

A hidak szerkezetét az 1940-es évek elején is megerősítették. A ma látható alsó parabolaívek ekkor kerültek az építményekre.

A biatorbágyi viadukt Magyarország egyetlen fennmaradt páros vasúti völgyhídja. Az építményegyüttes ipartörténeti és műszaki szempontból egyaránt jelentős.

3 / 11

Két híd, egy különleges történet – a biatorbágyi viadukt

FOTÓ: Merkné Csiza Krisztina

A magyar vasúttörténet egyik legsúlyosabb tragédiája

A biatorbágyi viadukt történetéhez kapcsolódik az 1931. szeptember 13-án történt vasúti merénylet.

Aznap éjjel, 0 óra 20 perc körül Matuska Szilveszter robbantást hajtott végre a Budapestről Bécs felé tartó nemzetközi gyorsvonat alatt. A robbanás következtében a mozdony és több vasúti kocsi kisiklott, majd a mélybe zuhant. A tragédiában 22 ember vesztette életét, további 17-en súlyosan megsérültek.

Matuska Szilveszter korábban Ausztriában és Németországban is hajtott végre vasúti robbantásokat. A biatorbágyi merénylet országos visszhangot váltott ki, és a magyar kriminalisztika egyik legismertebb esetévé vált.

A mozdonyvezető, aki életeket mentett

Az 1931-es tragédia egyik fontos szereplője Morvay Alajos mozdonyvezető volt, aki a kisiklás pillanatában megpróbálta megállítani a szerelvényt.

A visszaemlékezések szerint a mozdonyvezetőnek sikerült működésbe hoznia a féket, amivel hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vonat hátsó kocsijai a síneken maradjanak. Morvay Alajos maga is a tragédia áldozatai között volt. Helytállásának köszönhetően a beszámolók szerint számos utas menekült meg.

A megrongálódott vasúti pályát rövid idő alatt helyreállították, és 1931. október 3-án ismét megindult a vonatforgalom. A sérült hídszerkezetet később kicserélték, az új szerkezetet 1934 májusában helyezték forgalomba.

A történteket két magyar film is feldolgozta: Várkonyi Zoltán 1959-es Merénylet című alkotása, valamint Simó Sándor 1982-ben bemutatott Viadukt című filmje. Utóbbi egyes jeleneteit az eredeti helyszínen forgatták.

6 / 11

Két híd, egy különleges történet – a biatorbágyi viadukt

FOTÓ: Merkné Csiza Krisztina

A második világháborúban is veszélybe kerültek a hidak

A második világháború végén, 1944 decemberében a Budapest felé visszavonuló német csapatok a viaduktok felrobbantását tervezték, hogy megakadályozzák az előrenyomuló szovjet csapatok áthaladását.

A hidak megmentésében Wiesner Lajos torbágyi honvédtiszt, a hídőrség parancsnoka játszott meghatározó szerepet. A helyi megemlékezés szerint katonáival együtt megakadályozta, hogy a német egységek 1944. december 23-án végrehajtsák a robbantást.

A viaduktok így megmenekültek, és a háború után továbbra is szolgálhatták a vasúti közlekedést.

Wiesner Lajos (1889–1957) és katonái helytállásának emlékét a viaduktnál 2022-ben elhelyezett márványtábla őrzi, amelyet Biatorbágy önkormányzata állíttatott.

A vasúti forgalom megszűnése után új szerepet kaptak

A két völgyhíd évtizedeken át szolgálta a vasúti közlekedést, ám a vasútvonal korszerűsítésével elveszítette eredeti szerepét.

A régi pályaszakasz kedvezőtlen ívviszonyai miatt a vonatok csak korlátozott sebességgel közlekedhettek. Az új, északabbra vezetett nyomvonal kialakításával a személyforgalom 1977-ben, a teherforgalom pedig 1979-ben szűnt meg a viaduktokon.

A használaton kívüli hidak lebontása is felmerült, végül azonban megőrizték őket. Az 1990-es évek közepén felújítási és korrózióvédelmi munkálatokat végeztek az acélszerkezeteken.

Az északi völgyhídon gyalogosok és kerékpárosok számára is használható útvonalat alakítottak ki, míg a déli hidat lezárták a látogatók elől.

A hídpár 2022-ben országos műemléki védettséget kapott.

11 / 11

Két híd, egy különleges történet – a biatorbágyi viadukt

FOTÓ: Merkné Csiza Krisztina

Séta a viadukton, kilátással Biatorbágyra

A viadukt egyik hídján kialakított sétányról kilátás nyílik Biatorbágyra és a környező tájra.

A magasból jól látható a Füzes-patak völgye, a település házai és a környező dombok. A hidak alatt sétálva pedig közelről is megfigyelhetők a hatalmas kőpillérek és a fölöttük húzódó acélszerkezetek.

A Budapest–Balaton kerékpárút is érinti a viaduktot, így a környék kerékpárral is felkereshető.

A biatorbágyi vasúti viadukt ma a város egyik jelképe. A több mint 140 éves hídpár a magyar vasúttörténet értékes emléke, amely ma már a kirándulók számára is látogatható.

Kapcsolódó