A tiszaberceli Bessenyei György Emlékház a magyar felvilágosodás egyik legjelentősebb írójának, költőjének és gondolkodójának állít emléket.

Tiszabercel Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Rétköz nyugati részén, a semmihez sem hasonlítható szépségű Tisza-parton fekszik. A település neve először 1332 és 1335 között tűnik fel írásos forrásokban. A kutatások szerint a honfoglalást követően ide telepített bolgár néptöredéket nevezték „Bercelnek”. Története nemcsak a Tiszával fonódik össze, hanem a környék nemesi családjaival is. Közülük kiemelkedtek a Bessenyeiek, akik meghatározó szerepet játszottak a település életében. E család egyik legjelesebb tagja volt Bessenyei György író és filozófus, aki Mária Terézia testőrségében is szolgált. A 18–19. században Tiszabercel tipikus nemesi falu volt, ennek emlékét ma is őrzik a kúriák, amelyek közül néhány — átalakított formában — még mindig áll. Közülük a legismertebb a Bessenyei-kúria, a település legjelentősebb műemléke, amely ma a felvilágosodás nagy alakjának állít emléket.

HIRDETÉS

A Bessenyi György Emlékház az író és filozófus szülőházában kapott helyet. Az épület egy gondosan ápolt kert közepén, a falu egyik legmagasabb pontján áll. A kúriát az 1970-es években korabeli rajzok és leírások alapján rekonstruálták, majd a felújítást követően, 1972-ben nyílt meg benne az irodalmi emlékház, amely ma a Jósa András Múzeum filiáléjaként működik. Az egykori kúria egyik felét házasságkötő teremként használják, a másik részében pedig a Bessenyei-emlékkiállítás látható. A tárlat Bessenyei György (1747–1811) életútját követi végig a tiszaberceli kúriától a bécsi császári udvaron át egészen a bihari remeteségig. Életének egyes szakaszai jól elkülöníthető egységekben jelennek meg. A vitrinekben az életút helyszínein készült fotók, metszetreprodukciók, érmek és első kiadású Bessenyei-kötetek is láthatók.

„A magyar felvilágosodás vezéralakja”című kiállításrész külön foglalkozik Bessenyei testőrségi éveivel Mária Terézia udvarában, ahová 1765-ben, tizennyolc éves korában került. A testőrtársak műveltségét látva döbbent rá saját hiányosságaira, ezért rendkívüli szorgalommal kezdett tanulni. Elsajátította a francia, német, olasz és latin nyelvet, és szenvedélyesen olvasta a korszak filozófusait, különösen Voltaire műveit. Ebben az időszakban vált az iskolázatlan fiatalemberből a magyar irodalmi élet egyik szervezőjévé. A Trautson-palotában — amely 1760 és 1848 között a Magyar Nemesi Testőrség székhelye volt — ismerkedett meg a nyugat-európai eszmékkel, és itt alakult ki a testőrírók köre is. Bessenyei mellett például Báróczy Sándor és Barcsay Ábrahám tartozott ehhez a szellemi közösséghez, amely a korszak új eszméit próbálta meghonosítani Magyarországon.

Irodalmi és közéleti tevékenységét a kiállítás központi egysége, a negyedik tárló mutatja be. Itt kapott helyet a híres, 1778-ban megjelent röpirat, a Magyarság korabeli kiadása is. Ez volt Bessenyei György legaktívabb alkotói időszaka, amelyet olyan dokumentumok szemléltetnek, mint a Magyarországnak törvényes állása című munkája. Ebben Mária Teréziától kérte egy tudományos intézet felállítását, amely a későbbi Magyar Tudományos Akadémia előzményének tekinthető. Drámaírói munkásságából kiemelkednek legismertebb színpadi művei, az Ágis tragédiája és A filozófus, amelyek korabeli címlapjai és illusztrációi szintén megtekinthetők.

A Kortársak világa a kiállítás ötödik tárlójában bontakozik ki. Itt kapnak hangsúlyt Bessenyei legközelebbi szellemi társai, az írótársak portréi és művei, köztük Barcsay Ábrahám, Báróczy Sándor és Orczy Lőrinc emlékei.

A korabeli irodalmi életet és a folyóiratokat a hatodik tárló mutatja be. Itt láthatók az első magyar folyóiratok és újságok, köztük a Magyar Hírmondó, az első magyar nyelvű újság, valamint a Magyar Museum. Ezek a lapok Bessenyei és társai legfontosabb fórumai közé tartoztak.

A bihari remeteséget a kiállítás hetedik tárlója idézi meg, amely Bessenyei György életének utolsó, elcsendesedett szakaszát mutatja be. A költő utolsó lakhelye a hajdú-bihari Bakonszeg volt, így ez a rész a Bercel–Pusztakovácsi–Bakonszeg életállomásokat, valamint a visszavonultság éveit fogja át. Kényszerű visszavonulására azután került sor, hogy II. József megvonta tőle a kegydíjat. Ebben a tárlóban olyan kései főművei kaptak helyet, mint a Tarimenes utazása, amelyet az első magyar államregényként tartanak számon, valamint A természet világa című monumentális bölcseleti tanköltemény. Élete végén Bessenyei saját birtokán gazdálkodott; a kiállításban látható levelek és feljegyzések a mindennapi megélhetés gondjairól és a vidéki nemesi életformáról is képet adnak. Ez a tárló egyúttal azt a jelentős kéziratos hagyatékot is bemutatja, amelyet Bakonszegen hagyott hátra.

A „Bessenyeitől – Bessenyeiről” címet viselő záró egység a költő irodalmi és szellemi utóéletét foglalja össze. Itt láthatók műveinek későbbi elemzései, irodalomtörténeti tanulmányok, valamint a költőt ábrázoló művészeti alkotások, például Boross Géza Bessenyeiről készített metszete vagy Berecz András 1983-as olajportréja. E részben található információ a tiszaberceli emlékház megnyitásáról és a település Bessenyei-hagyományairól is.

Az Emlékház épülete

A hagyományos nyírségi középnemesi építkezés jegyeit viselő, boltíves tornácú, zsindelytetős barokk kúria eredetileg néhány helyiségből álló nemesi lakóház volt a 17. század közepén. Az 1740-es években Bessenyei Zsigmond — Bessenyei György édesapja, vármegyei táblabíró — jelentősen bővíttette és átalakíttatta. Ekkor nyerte el azt a vidéki kúriaformát, amelyet ma is láthatunk.

A bal oldali boltív alatt belépve téglapadozatos tornác fogadja a látogatót. A bejárati ajtón át a szintén téglával burkolt pitvarba jutunk, ahonnan egy impozáns méretű, boltíves nyíláson keresztül léphetünk be a szemközti, hatalmas, vesszőből font és tapasztott oldalú, szabadkéményes konyhába. A korabeli konyhák hangulatát néhány bútordarab idézi meg: kecskelábú asztal, két szék, etuzséros kredenc, valamint az ezeken és a falakon elhelyezett réz- és cserépedények. Utóbbiak között különösen figyelemre méltók a sárospataki, sötét tónusú kerámiák. Igazi ritkaságnak számít az itt látható festett szekrény és a fából készült baldachinos ágy, amelyek Bessenyei korának enteriőrjét elevenítik fel.

Tiszabercel tudatosan ápolja Bessenyei György emlékét: itt ez a név nem csupán egy történelmi személyiséget jelöl, hanem a település identitásának egyik alapköve is. A falu főutcája a Bessenyei György utca, ahol maga a kúria is áll, emellett a helyi művelődési ház és több intézmény is az ő nevét viseli. A településen rendszeresen rendeznek Bessenyei-napokat, amelyeken irodalmi estekkel és szavalóversenyekkel tisztelegnek a költő emléke és a Bessenyei-örökség előtt.

Nyitvatartás:
Keddtől szombatig: 9.00–17.00
Hétfőn és vasárnap: zárva
November 1. és április 30. között a múzeum látogatása bejelentkezés alapján történik.