A Biharugrai Tájház a helyi néprajzi gyűjtemény otthona, ahol a sárréti település múltja elevenedik meg.

Biharugra Békés vármegye északkeleti peremén, a Kis-Sárrét keleti részén, a Sebes-Körös egyik holtága mentén fekszik. Elődtelepülései az Árpád-korig vezethetők vissza. Biharugrától keletre húzódik a szarmaták által 324 és 337 között épített Csörsz-árok – más néven Ördögárok –, amely az Alföldet övezte körbe. A török kiűzése után a település birtokosa előbb az Ugray család, majd a Bölönyi család lett. Ugra utolsó földesura, az örökös Bölöny József az általuk épített kúriát 1911-ben közművelődési és oktatási célokra ajánlotta fel – az épület ma közösségi házként működik.

Biharugra ma olyan település, amely természeti adottságainak köszönhetően a nyugalom szigete, és ahol a népi építészet értékei is megőrződtek. A település Erzsébet királynéról elnevezett főutcájában két, külön-külön is több mint kétszáz éves, nádfedeles ház áll. Ezek közül az egyik ma tájházként funkcionál.

A Biharugrai Tájház a település egyik legrégebbi védett épülete, egy korabeli építési szokások szerint épült vályogfalas, nádfedeles lakóház. Jól látható rajta, hogy egykor háromosztatú volt: szoba–konyha, pitvar–kamra tagolással.

Később különálló melléképületként istálló épült hozzá, majd a két épület közé egy kamrát emeltek. Az utca felőli kis részen kontyos nyeregtetőt alakítottak ki.

Az épület belső mennyezete fa gerendázatú, alulról tapasztott, felülről saralt nádazású. Akkoriban jól tudták, hogy szalmából nemcsak tető készülhet, hanem a szalma a legkorszerűbb szigetelőanyagok egyik alapanyaga is.

Ebben a teljesen felújított, sárréti házban megelevenedik a település múltja. Az épület egy olyan néprajzi gyűjteménynek ad otthont, amely az adott tájegységre és a hagyományos paraszti kultúrára jellemző. A ház 2010-ben, erősen leromlott állapotban került az önkormányzat tulajdonába. A felújítás során sor került az épület teljes tetőfedésének megújítására, falainak helyreállítására, a homlokzati nyílászárók javítására, a csapadékvíz elvezetésére, valamint a közvetlen környezet rendezésére. Az utcai fonott sövénykerítés is ekkor készült el.

A Sárrétek történeti és néprajzi megismeréséhez hozzátartoznak a tájhoz kötődő romantikus elképzelések is, mint például a réti emberek, csíkászok, pákászok, madarászok, valamint a réti farkasokkal viaskodó szilaj pásztorok alakja. Holott a közhiedelemmel ellentétben ezek nem csupán legendás figurák, hanem alapvető foglalkozások voltak, a megélhetés fő forrásai a sárréti falvakban.

Külön specialisták – nádkötők, gyékényszövők, kosárfonók – dolgozták fel a sást, a gyékényt és a nádat, amelyeket nemcsak tetőfedésre, hanem falazatként is használtak. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a Biharugrai Tájház is.

A Kis-Sárrét magyar népessége a háborús pusztítások ellenére sokat szenvedett, de a mocsarak védelmében mindig újra és újra életre kelt.

Felejthetetlen élmények várnak minden idelátogatót a Kis-Sárréten, ahol virágzik a pusztai cickafark és a csattogó szamóca, a sziki üröm illata pedig betölti a levegőt. Itt található az ugrai tavak egyike, a széles nádszegéllyel övezett Zöldhalmi-tó, amely mellett szabadon látogatható megfigyelőtorony áll. A közelben halad el az Alföldi Kéktúra Biharugra és Szilaspuszta közötti szakasza – aki erre jár, annak érdemes egy rövid kitérőt tenni a torony felé. A Bihari Madárvárta egyedi fekvése révén a kirándulók kedvelt szálláshelye, mellette pedig a Sző-réti tanösvény kínál barangolási lehetőséget. A tanösvény a mocsármaradványok és a szomszédos szikes gyepek élővilágát mutatja be.

fotó: Szoboszlai Zoltán