Szádvár
Szögliget, 3762 Magyarország
Az Aggteleki Nemzeti Park területén emelkedik a 460 méter magas Várhegy, melyen a hatalmas kiterjedésű Szádvár középkori erődítményének romjai fekszenek.
Szögliget északi határában, a Ménes-patak két oldalán az Aggteleki-karszt erdővel borított hegyei emelkednek. A völgy déli oldalán emelkedik az Óvár-tető. Vele szemben a Várhegy 460 méter magas, sziklás fennsíkját koronázzák meg Szádvár falai. A szabálytalan alaprajzú vár hossza kelet-nyugati irányban mintegy 200 méter, legnagyobb észak-déli szélessége pedig körülbelül 70 méter. Területe a Várhegy északi oldalán található „Csigával” együtt egy hektárra tehető.
Szádvár megépítésének időpontja nem ismeret, a szabálytalan alaprajzával a hegytető platóját követő vár első említése V. István 1268-ban kelt okleveléből származik. Szádvár legutóbbi régészeti feltárásán előkerült Árpád-kori kerámiák arra mutatnak, hogy a Várhegyen (is) állt erősség a 13. században. Az Óvár tetőn lévő, mindmáig ismeretlen korú erődítmény lehetett a korai Szádvár elővára, melyről a takarásban lévő déli irányú völgyet figyelhették.
A XIV. század elején a területet megszállta a nagyhatalmú zempléni tartományúr, Aba Amadé nádorispán serege, akitől csak a szétdarabolt országot újra egyesítő Anjou Károly király tudta visszafoglalni 1319-ben. Lehetséges, hogy a korai vár az ostromban olyan jelentősen megsérült, hogy már nem akarták helyreállítani, helyette a völgy túloldalán emelkedő jelenlegi Várhegyre húzták fel egy új kővár alapjait az uralkodó parancsára.
Néhány évtizedig királyi kezelésben maradt a váruradalom, ahová a környékbeli jobbágyfalvak alávetett népessége hordta be a földesúri szolgáltatásokat és adókat, mígnem 1387-ben Luxemburgi Zsigmond király az őt a magyar trónra juttató bárók közül Bebek György főnemesnek adományozta oda.
A XV. század közepén a Felvidéket tartósan megszálló, harcedzett cseh huszitákkal szövetséges Peter Komorowsky lengyel rablólovag kerítette hatalmába a várat, ahonnét garázda embereivel fosztogatta a környező vidék népeit. Később ismét a Bebek családé, akik közül György úr a törökkel vívott vesztes mohácsi csata utáni anarchikus időszakban mindig annak a pártjára állt, aki többet ígért birtokadományban.
Ekkoriban nyerte el végleges formáját a hegy hatalmas fennsíkját uraló kővár, amely négy, egymástól kőfallal elválasztott udvarból állt, míg a meredek hegyoldal felől félköríves ágyúrondellák védelmezték. Érdekes megoldást jelentett a nehezebb tárgyakat a meredek hegyoldalban kialakított kötélpálya, amelyet lovakkal vontatott csigarendszer húzott fel a magaslatra.
A pártoskodó főúr megfékezésére 1567. január elején Schwendi Lázár kassai főkapitány erős zsoldos sereggel vette ostrom alá a hegyi sasfészket, amit férje távollétében Patócsy Zsófia úrnő védelmezett a helyőrség élén. A korabeli krónikák szerint négynapi erős ágyúzás után Szádvár falai súlyosan megrongálódtak, de már a gyalogsági rohamot nem várták meg a várbeliek, hanem szabad elvonulás fejében feladták a posztjukat.
A XVII. században már lassan elvesztette hadi fontosságát, a hódító törökök idáig már nem jutottak el, de falai alatt gyakran megjelentek a Habsburg császári ház ellen harcoló erdélyi seregek. A XVII. században egymást váltották tulajdonosai. 1682-ben Thököly Imre kurucai vették birtokba, akik a következő évben sikeresen védték meg a Bécs alól a Bódva völgyén át hazavonuló Sobieski János lengyel király csapataitól. Ám a csekély létszámú felkelő később kardcsapás nélkül kaput nyitott a felvonuló Caprara császári generálisnak. Szádvár “elrontásáról” 1686-ban döntöttek Bécsben. Az osztrák zsoldosok lőporral aláaknázták és felrobbantották falait, amiket többé nem állítottak helyre. Ezzel hazánk egyik legnagyobb alapterületű vára vált rommá.
Mivel 1920-tól a csehszlovák határ szomszédságába esett, tiltott zónaként gazdátlanul romladoztak a középkori vár maradványai, területét visszahódította a természet. 2007-ben megalakult a Szádvárért Baráti Kör, amely szakmai felügyelettel rendszeres állagmegóvó és feltáró tevékenységet végez. Így 2008-ban elvégezték a Lisztes-bástya, majd 2009-ben pedig – pályázati pénzből – a külső vár déli falkoronájának ideiglenes állagvédelmét. Közben gyerektábort és várnapot szerveztek. Az idők során uniós pályázatok révén további projektek alapján is folytak állagvédelmi munkák, s turisztikai célú fejlesztések.
