Éleskővár Szilvásvárad
Éleskővár Szilvásvárad
A tatárjárás előtti idők kővárainak egyike az Éleskővár a bükk-vidéki Kukucsó-völgy, Tófalu-völgy és Szalajka-völgy által határolt vonulatának csúcsán.
A történészek a területet egykoron uraló Miskolcz nembeli Panyitnak tulajdonítják a vár építését, első írásos említése 1360-ból való, I. Lajos király egyik okleveléből. 1364-ben, következő említésekor már romvárként említik. Hadi jelentőséggel nem bírt, inkább közigazgatási jelentősége lehetett.
Egy, a várhoz tartozó régi mondát Balogh Béni idézett fel Éleskővár kincse című 1971-es művében, amelyben mondákat, legendákat gyűjtött össze.
Éleskővár legendája a tatárjárás idején datálódik, amikor is Bakó Gáspár, a vár ura tömlöcbe vetette Eszes Márton favágó Gabó nevű fiát, mert közte és lánya, Ildikó között szerelem szövődött.
Éleskővárat Batu kán seregei kezdték ostromolni, Ildikó fogságba esett, de a börtönéből kiszabaduló Eszes Gabó példátlan bátorsággal, vitéznek öltözve felkereste a tatár sereget, és Ildikóért cserébe kincseket ajánlott.
A tatárokat egy szűk völgybe vezette, ahol medvére hasonlító hangokat adott, amitől a tatárok megrettentek és elvonultak. Így nem csak Ildikó, hanem Éleskővár is megmenekült a tatároktól. Eszes Gabó bátorsága nyomán várkapitány lett, és Ildikót is feleségül vehette.
Az erdő egykoron elzárt világában a hőssé nemesedett favágó szájhagyománya évszázadokon át fennmaradt.
