Az Őrség gyöngyszeme a 13. század végén késő román, kora gót stílusban emelt veleméri Szentháromság-templom.

Az elragadó templom távol az országúttól, a ma Paprétnek nevezett területen, az erdő mellé bújva áll immár hét évszázada. 1378-ban a radkersburgi Aquila János festette ki a templombelsőt, teljesen beborítva a falat a Bibliából és a Szentek legendáiból vett ábrázolásokkal. Páratlan értékű freskótöredékek találhatók az egyhajós, tornyos, sokszögű szentéllyel záródó apró templomban. Szentélye északi oldalán gótikus fülke is látható.

Aquila Jánosnak öt településen maradtak fenn munkái: Veleméren kívül Szlovéniában Mártonhelyen és Bántornyán, Ausztriában pedig Fürstenfelden és Radkersburgban.

A reformáció helvét irányzatához csatlakozott tájban a 17. század elején e templom is a reformátusok használatába került: nemcsak a szentek tiszteletét, de képzőművészeti ábrázolásukat is elvetik és a faliképeket az országos gyakorlatnak megfelelően lemeszelik. III. Károly intézkedéseiben jelentkező 18. századi rekatolizálás 1732-ben ugyan visszaadja a templomot a katolikusoknak, ámde a község népe kitart protestáns volta mellett.

A 19. század második felében Gózon Imre és Rómer Flóris hívta fel a figyelmet az akkor nagyon rossz állapotban lévő templomra és az ott található falképekre.

1865-ben Szenczy Ferenc szombathelyi püspökkel karöltve gyűjtést szerveztek a templom javára és új tető került az épületre, amit 1871-ben egy tűzvész elpusztított. A víz továbbra is befolyt, így pusztult el a képek jelentős része. 1941-ben Pável Ágoston új tetőt készíttetett a templomra és elvégeztette a legszükségesebb helyreállításokat. A falképek teljes restaurálására azonban csak 1968-ban került sor. A külső falképek festéséből sajnos semmi nem maradt fenn, csupán a nyugati homlokzaton ábrázolt Szt. Kristóf fénykoronájának vésete látszik.