Az Árpád-kori műemlék, a Sarlós Boldogasszony templom Mánfától kb. 600 méterre az országút mentén, egy fákkal körülölelt völgyben áll.

A torony nélküli templom szentélye a 12. században épült. A 13. században a templom későromán átépítése történt. A templomot kelet felé 11 méterre hosszabították, az új szentély egyenes záródást kapott és sekrestyét is építettek mellé. A 4 emelet magas torony a templomtól külön épült, az egykori befalazott bejárata jól látható. A templomot körítőfallal vették körbe. A 15. századi bővítés már gótikus stílusban készült: a templomot észak felé bővítették, így 7,5 méter széles lett. Az új falat támpillérekkel erősítették meg. A hajót összeépítették a toronnyal, amely egy új emeletet kapott. Új, gótikus bejáratot létesítettek a nyugati falon. Ekkor épült a csontház is.

A templom viszonylag szerencsésen vészelte át a török időket. 1742-ben Varsányi István remete a közeli patakból szedett kövekkel újította fel a templomot.

Több monda is kapcsolódik a templomhoz, az egyik szerint Koppány, amikor Szent István megverte seregeit, fekete lován menekült előle. Az őt üldöző Királyunk fehér táltos lova Kercseligeten, Oroszlón és Mánfán dobbantva szökkent, így pedig utol érte az árulót. A király küzdelem emlékére ezen a három helyen egy-egy templomot emeltetett.

A másik történet pedig arról szól, hogy az elfelejtett templomot úgy találták meg, hogy egy bika betévedt az erdőbe, és szarvával a torony harangkötelébe akadt, ekkor megszólalt a templom harangja