A jánoshidai Premontrei apátság és temploma ma a Jászság egyik ékessége, ahol helytörténeti kiállítás tekinthető meg.

Jánoshida Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében található, ahol a Zagyva folyó a Tiszába ömlik. Területén és közvetlen környékén igen sok régészeti lelet került napvilágra, mely arról tanúskodik, hogy a magyar honfoglalás idején e terület is az avar puszták része volt. A jászok beözönlése előtti időkben már voltak itt olyan falvak, melyek papi birtokok voltak. Jánoshida is egyházi tulajdon volt, melynek históriája egybeforrt a premontreiek magyarországi történetével. A legújabb kutatások szerint a falu nevét első birtokosáról, Jánosról és a Zagyván átívelő hídról kapta.

A jánoshidai premontrei prépostságot 1186-ban III. Béla engedélyével a már említett János nevű birtokosa alapította Keresztelő Szent János tiszteletére. Szent Norbert követői feltehetően az említett időben érkeztek a franciaországi Prémontré völgyéből, és a XIII. században már több mint harminc premontrei prépostság működött szerte az országban. A török hódoltság idején a rend elhagyta magyarországi prépostságait és csak 1697-ben tért vissza. A szerzetesek nemcsak Jánoshidán, hanem szerte az országban lelkipásztori, oktatói feladatok mellett a népművelésben is részt vettek.

1782-ben a türelmi rendelet következtében a rendet feloszlatták, birtokai felett a Vallásalap rendelkezett. 1802-ben a Csornai Premontrei Prépostság filiájaként visszaállították a rend fennhatóságát Jánoshidán és 1816 és 1819 között klasszicizáló késő barokk stílusban emeltek egy új épületet a rendház és birtokigazgatási központ céljára. Az épületben 12 cella, 2 ebédlő és tanácsterem, 1 konyha, 2‒2 fürdő és illemhely volt, valamint az emeleten kápolna. A rendház 1820-as bővítésekor copf stílusú díszítőelemekkel, az új emeleten minden helyiséget képekkel és freskókkal díszítettek, amelyek restaurálható állapotban kerültek elő az épület 2010-es évek felújítása során.

A 2. világháború után feloszlatták a rendeket és a jánoshidai rendház-kastélyt is államosították, majd 2001-ben állami tulajdonból önkormányzati tulajdonba került, és hosszú idő után pályázati pénzből felújították. 2021. augusztus 27-én ünnepélyes keretek között került átadásra. Így a kilencszáz éves kulturális, szellemi örökség megmenekült a pusztulástól, melyet a premontreiek hoztak létre az országban és Jánoshidán, ahol ma helytörténeti kiállítás, illetve közösségi funkciók kaptak helyet.

Az ősi templom egyhajós volt, a szentély keleten, a bejárat nyugati irányban található, építőanyaga faragott bazalttufa (vulkanikus eredetű) kő volt. A jelenlegi templom középrésze őrizte meg a jelentős románkori maradványokat, főhajójához a keleti végen sokszög alakú szentély kapcsolódik. A szentély előtti részből jobbról és balról egy-egy kápolna nyílik a főhajóból. Matuska Kristóf prépost idejéből (1757) származik a templom jelenlegi főkapuja is, a felette látható, egyesített jánoshidai és zabdrovici prépostság címerével. A jelenlegi karzat és az orgona a 18. században készült.

A templomot a XVIII. század közepén barokk stílusban alakították át, építették újra. 1840-ben, majd 1971-1974-ben is felújították és addig úgy gondolták, hogy ez a Jászság tipikus barokk temploma. Kozák Károly régész irányításával a felszínre hozták a főhajó északkeleti szögletének falában a román kori templom legértékesebb részletét, egy falfülkébe foglalt domborművet, amely a Szent László-legenda egy részletét ábrázolja. A feltárás bizonyítja, hogy nemcsak román, hanem  gótikus építészeti emlékeket is tartogat, ahol a mennyezet is klasszicista falképekkel és díszítőelemekkel van tele. Napjainkban a szentély keleti végében található főoltár képe a templom védőszentjét ábrázolja: Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust a Jordán vizében. Az új liturgiának megfelelő oltárt a szentély elé állították.

Templomuk, Jász-Nagykun-Szolnok megye legrégebbi, legértékesebb műemléke, mely őrzi az árpád-kori jelleget, mégis kevesen tudnak róla.

fotó: Wikipedia