Pannonhalmi Bencés Főapátság
Pannonhalma, Vár 1, 9090 Magyarország
A 282 méter magas hegy tetején álló Pannonhalmi Főapátság épületegyüttese hazánk 1000 éves történetének különböző építészeti stílusait is bemutatja.
A valamikori Pannónia szent hegyének (Mons Sacer Pannoniae) monostora és a benne élő szerzetesközösség egyidős a magyar államisággal, ezért a magyar kultúra kivételes fontosságú részének tekinthető.
996-ban Géza fejedelem meghívására a nyugati szerzetesség megalapítója, Szent Benedek követői érkeztek ide cseh s német földről, valamint Itáliából és alapították meg a monostort, melyet röviddel később Szent István látott el birtokokkal és privilégiumokkal. Az általa 1002-ben kiállított kiváltságlevélben nem csak az adományokat rögzítették, hanem a király szándékát is, mely a bencéseket arra szólítja fel, hogy naponta imádkozzanak “pro stabilitate regni nostri”, azaz az ország fennmaradásáért, sértetlenségéért – a szerzetesek mind a mai napig eleget tesznek első királyunk óhajának.
A tatárok ostromát ugyan sikerült visszaverni, a török hódoltság idején azonban többször kellett a szerzetesközösségnek hosszabb-rövidebb időre elmenekülnie. A romos monostorban Pálfy Mátyás főapát (1638-1646) kezdett új életet tíz szerzetessel. A következő “csapás” a felvilágosodás korában érte Pannonhalmát: II. József király 1786-ban beszüntette az összes bencés kolostor működését. 1802-ben viszont – ismét uralkodói parancsra – újjászervezték a rendeket, azzal a feltétellel, hogy részt vállalnak az oktatásban. Ily módon intézményesítették azt, amit a szerzetesek mindig is feladatuknak tekintettek és évszázadok óta gyakoroltak is.
A pannonhalmi Főapátság hazánkban jelenleg a bencés hagyományokat követő, klasszikus monostorelrendezés egyetlen épen maradt példája. A templom déli oldalára épült a kerengő, mely körül a monostor élete zajlott. Ezt a két épületrészt köti össze a templom déli főkapuja, a különleges szépségű “Porta speciosa”. Az, hogy a templom “szép kapuja” nem a külső térbe, hanem a kerengő felé nyílik, azt bizonyítja, hogy a templomot elsősorban a szerzetesek és nem a zarándokok számára építették. A kerengő melletti keleti épületszárnyban lehetett a káptalanterem, a déli oldalon volt a refectorium (ebédlőterem), emellett pedig a melegedőszoba (mivel a középkori monostorokban nem fűtötték a lakószobákat). A nyugati szárnyban műhelyek és írószobák (scriptorium) voltak, a hálóhelyiségek pedig az emeleten helyezkedtek el.
Az apátsági templomban román, korai gót, késői gót és reneszánsz elemek egyaránt felfedezhetők. A XI. századi, első épület egy tűzvészben elpusztult és a XII. századi épület jelentős méretű maradványai is csak a mai templom falaiban találhatók meg. A ma látható bazilika kialakulásának legjelentősebb korszaka a XIII. században Uros apát (1207-1243) kormányzásának ideje. Hatalomra kerülésének első éveiben kezdődhettek az építkezések, a befejezés a felszentelésről szóló oklevél alapján 1224-re tehető.
A monostor életében a következő jelentős építési időszak Mátyás király nevéhez fűződik: a XV. század végén épült többek között a mai kerengő, a Szent Benedek-kápolna és valamennyi szentély késői gót boltozata. A reneszánsz épületplasztika a Szűz Mária-kápolnán és a templom északi kapuján figyelhető meg. A török hódoltság után a XVIII. században Sajghó Benedek főapát (1722-1768) építtette fel a monostor ma is álló barokk épületeit – a kolostor jelenlegi kiszolgáló és lakóhelyiségeinek nagy részét, melyek közül művészettörténeti szempontból az új ebédlőterem érdemli a legnagyobb figyelmet. A XIX. század első évtizedeiben épült a klasszicista torony és a könyvtár épülete, a XX. században pedig a gimnázium és a diákotthon olaszos jellegű épülettömbje.
Az apátság tehát már kizárólag építészeti szempontból is megérne egy látogatást, gazdag művészeti és tudományos gyűjteményei pedig tovább emelik értékét. Könyvtára több mint 300.000 kötettel ma a világ legnagyobb bencés gyűjteménye. A Főapátsági Levéltár számos, értékes dokumentumának leghíresebb darabja a legrégibb magyar (és egyben finnugor) írásos nyelvemlék, a tihanyi apátság 1055-ös alapító oklevele. A monostor képtára, metszettára, numizmatikai gyűjteménye, régiségtára és kincstára szintén jelentős. Történelmi információkkal és művészeti benyomásokkal telve a monostor arborétumában kapcsolódhat ki a látogató, ahol közel 400 növényfajt gondoznak.
A Főapátság 1996-ban, alapításának 1000. évfordulóján, kiérdemelte felvételét az UNESCO Világörökségi Listájára.
