Öregtemplom Hévízgyörk
Öregtemplom Hévízgyörk
A hévízgyörki középkori templom – amely a település legfőbb látványossága – első okleveles említése 1472-ből származtatható.
A településen már 1600-ban fennállt a reformátusok anyaegyháza, amelynek még 53 évvel későbbi írásos említés szerint a használatában állt a templom, amely – valószínűleg – 1662 és 1666 között került ismét a katolikusok birtokába.
1700-ban a róla felvett jegyzőkönyvtanúsága szerint négyszögű kövekből épült, szögletes tornyú, az északi oldalán sekrestyével bővített templom állt a faluban. 1733-ban a templom helyreállításáról és egyházjogi státusáról, azaz nem önálló, hanem Bag filiájaként (leányegyház) való működéséről tettek említést 1746-ban részletesebben leírják a templom állapotát, és először nevezik meg védőszentjét: Szent Mártont.
A templom tornyát villámcsapás érte 1771-ben. A tornyot akkor Grassalkovich Antal özvegye Klobusiczky Teréz rendbe tetette, a leomlott részt téglából visszafalazták (ez ma is látható). A 18. század végétől folyamatosan használhatták a templomot.
1924. május 9-én nagy vihar volt Hévízgyörkön, s a templom úgy megrongálódott, hogy abban istentiszteletet ezt követően nem tudtak tartani. Ezért a lelkész híveivel új templom építésére szánta el magát. Az 1924. évi vihart követően a kis templomot szerették volna lebontani, s építőanyagát felhasználni. Szerencsére ez nem történt meg, bár az új templom felépült.
A II. világháborúig a templomot folyamatosan használták, ekkor azonban megsérült. Pusztulásnak az ezt követő években indult, s állapota fokozatosan romlott 1985-ig, amikor is megkezdődött felújítása. A munkák végeztével a templom felszentelése 1988. november 13-ára esett, Szent Márton napját követő vasárnapra.
