A Német Nemzetiségi Tájházban az itt élt németség tárgyi örökségének, nyelvének és kultúrájának lehetünk részesei.

Csolnok egy festői, meseszép falu Budapesttől 40 km-re, a keleti Gerecse festői völgyében. Az itt élők jelentős része a német nemzetiséghez tartozónak vallja magát.

A 18. században érkezett családok magukkal hozták nyelvüket, kultúrájukat és szokásaikat egyaránt. Évszázados hagyományaikat a kórusokban, a zenekarokban és a tánccsoportban is igyekeznek megőrizni. Büszkeségük a Német Nemzetiségi Tájház és a 2019. június 22-én átadott Német Nemzetiségi Tanösvény.

A Német Nemzetiségi Tájház a település központjában található, ahol részesei lehetünk a 19. században itt élt német emberek életének. A tipikusnak számító hosszú, nyitott tornácos, oszlopokkal díszített, fehérre meszelt épület joggal vonja magára az arra járók tekintetét, hiszen nemigen van már ehhez hasonló.

Az épület négy helyiségből áll, életszerűen berendezve. Az utcai szoba berendezése igen régi, a 20. század elejéről való, az ablakokon régi mintára készített horgolt függönyök láthatók, alatta „sublód”, melynek hatalmas fiókjaiban ágynemű és abroszok vannak elhelyezve, tetején különféle kegytárgyak, az ágyakon hímzett szélű lepedő, és közelében az 1940-es évekből származó bölcső látható.

A hátsó szobában hasonló a berendezés, de itt már több használati tárgy látható, mint például a régi varrógép, a csizmahúzó, a mángorló és egyéb kisebb tárgyak egészítik ki a berendezést. A falra került egy igen régi keresztszemes mintakendő, amely ötletet adott régen a lányoknak, hogy hogyan díszítsék a stafírungjukba, hozományukba kerülő textíliákat.

A konyha elrendezése hagyományos módon történt, ahol a bejárattal szemben a két színre mázolt konyhaszekrény áll, jobbra az ún. „Sparherd” ( tűzhely) található, korábban ezzel fűtötték a konyhát, főztek rajta, sütöttek benne és még melegvíz-tartálya is volt. A sarokban a kenyérsütés kellékei állnak. A bejárattól jobbra van a „vizes pad”, amelyen két vödör áll egy mázas bögrével. A bejárat mellett van a lavór, mely egykor a mosakodás eszközeként szolgált. A baloldalon áll a konyha egyik legjellegzetesebb berendezési darabja, a „stelázsi”, melyen fűszertartók, régi porcelán kancsók, csészék, lejjebb kisebb konyhai eszközök állnak.

Mind a négy helyiségben kiállított, különleges tárgyak leírása német tájnyelvi és magyar megfelelője is olvasható.

Az itt élők mindent elkövetnek, hogy a német nyelven túl nemzeti örökségüket is méltóan megőrizzék és tovább adják.