A Csohány Kálmán Galéria a kiváló grafikusművész fantasztikus gazdagságú alkotói munkásságát mutatja be.

Pásztó egy olyan település a Mátra vidékén, ahonnan a honfoglaló magyarok – Anonymus közlése szerint – Árpád parancsa nyomán indultak a nógrádi és gömöri részek meghódítására. Ma az idelátogatók a múlt évszázadok értékes emlékeit fedezhetik fel egy kellemes kirándulás alkalmával. A kialakított romkert a bencés, majd a ciszterci monostor maradványaival elevenen idézi a város múltját.

Hosszú évek óta méltón emlékeznek településük jeles szülötteiről, illetve olyan személyekről is, akik valamilyen formában kapcsolódnak Pásztóhoz, és akik szellemi vagy tárgyi értelemben maradandót alkottak – vagy akik „csak” tették a dolgukat, mint Csohány Kálmán grafikusművész. Életműve ma Pásztó elvitathatatlan kulturális kincse, amely a Csohány Kálmán Galériában tekinthető meg.

Csohány Kálmán 1925. január 31-én látta meg a napvilágot Pásztón. Bár korán elkerült szülővárosából, egyedülálló módon támogatta annak szellemi és kulturális életét. Nógrád megye posztumusz díszpolgáraként szülővárosának adományozta több mint 400 darabos, értékes képzőművészeti gyűjteményét (grafikák, festmények és kisplasztikák), amelyek nemcsak saját műveit tartalmazzák, hanem az általa gyűjtött, valamint kortársai által Pásztónak ajándékozott alkotásokat is. Ezek a művek időszaki kiállítások formájában kerülnek folyamatosan bemutatásra.

Csohány Kálmán Galéria
Csohány dédelgetett álma volt egy pásztói galéria létrehozása, amely 2001. december 14-én nyílt meg a romkertben. A gyűjtemény alapját a Csohány Kálmán által 1974-ben Pásztónak adományozott grafikai anyag képezi.

A Csohány Kálmán grafikusművész állandó kiállításának megtekintése közben megállhatunk egy pillanatra, és felfedezhetjük a helyi népszokások sorozatot. Ennek első lapja a „Tollfosztás láncos, kormos figurákkal”, a második a Fosztonká, a harmadik a „József-napi köszöntő”, majd a „Bockúti búcsú” jeleneteit örökíti meg, ezt követően pedig a jeles napok grafikái láthatók.

Pásztói emlékeit a „Falum eltűnt figurái” című rajzsorozatában örökítette meg. Elvesztett művészbarátainak – Kondor Bélának és Kohán Györgynek – emléket állítva alkotta meg a „Barátaim fája” és a „Fekete virág” című sorozatát. Csohány egész életét és művészetét végigkísérte az élet és az elmúlás témája. Elvesztett barátai mellett rézkarcain közeli családtagjai is megjelennek. A nagymama alakja Csohány megszámlálhatatlan rézkarcának főszereplője.

Csohány Kálmánt a vonal művészének tartották: rézkarcain, tusrajzain és litográfiáin a népi szimbolika egyéni hangvétellel párosul. A hatvanas–hetvenes évek grafikusnemzedékének egyik meghatározó egyénisége volt, aki így vallott munkásságáról: „Én az embereket szeretném megközelíteni, életüket, érzelmi világukat szeretném a magam eszközeivel ábrázolni. Ehhez a gyermekkorom szolgál segítségül. Szűkebb hazám embereit ismerem jól, de úgy érzem, hogy az ő örömük vagy bánatuk papírra vetésével egyetemes emberi magatartást közelítek meg. Ez a legfőbb célja és értelme munkáimnak.”

A művész 1957-től kerámiával is foglalkozott a hódmezővásárhelyi majolikagyárban. Kerámiáihoz is alkalmazta azt a motívumkincset, amely grafikáiban is meghatározó volt. Az ország számos városában és falujában készített intézmények és üzemek falára kerámiamunkákat. A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium aulájának ma is éke egy megmentett kerámiafal.

A kétszeres Munkácsy-díjas és Érdemes Művész teljes életművéből olyan műremekeket mutat be a kiállítás, amelyek mind azt tükrözik, hogy a művész több tekintetben is egyedi életművet alkotott és hagyott az utókorra.

Munkásságának elismerése érdekében különösen a Csohány Kálmán Baráti Kör – Pásztó Kultúrájáért Alapítvány tesz sokat, szorosan együttműködve a város önkormányzatával és a helyi múzeummal. Évente három alkalommal – a művész születésnapján, halálának évfordulóján és az őszi Kálmán-napon – emlékeznek meg személyéről és munkásságáról.

Nyitva tartás:
Hétfő–péntek: 8.00–16.00
Szombat: 9.00–15.00